Jézus élete után a kiválasztottak maradtak meg nekünk
Isten igéjét nemcsak a Biblia hirdeti, de minden ihletett mű, így például akár egy festmény, egy regény. Vagy éppen egy sorozat, amely Jézus élete alapján még rekordot is állított.
Biztosan azok az igazi hősök egy galaktikus konfliktusban, akikkel szimpatizálunk? Feltétlenül rossz-e egy diktatórikus rendszer, és biztosan a jót szolgálja-e egy demokrácia?
„Tóth Csaba legismertebb példaként a francia forradalmat hozza elő, ahol a királyságot öt éven belül a jakobinus diktatúra váltotta fel. De az orosz kommunista forradalom sem a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetését hozta el, hiszen a cári hatalmat megbuktatta ugyan, de aztán Lenin, majd Sztálin idején önmaga véres paródiájává, diktatúrává »fejlődött«.
Innen nézve érthető például Katniss őrlődése Az éhezők viadalában is, hiszen ő sem tudhatja előre, milyen rendszer váltja fel a zsarnoki uralmat. A Dűne-sorozat így a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve mondás tökéletes metaforája. Paul Atreides az első részben még tényleg azért küzd, hogy az elnyomó császári rendszert megdöntse, és leszámoljon a még zsarnokibb Harkonnen-házzal. Ezért hívja szövetségesül a hatalmat jelképező bolygó őslakosait, a fremeneket. Azzal azonban nem számolt, hogy minden jó szándék ellenére innen már nincs visszaút: a fremenek, mint a legnagyobb hatalmat jelentő fűszer birtokosai megrészegülnek a hatalomtól, és vallási alapon, egyfajta sci-fi dzsihádot indítanak.
Paul még nem, de unokája, II. Leto már a hatalomtól megrészegülve végleg felszámolja a korábbi kényes egyensúlyt az univerzumban. Azt a kényes egyensúlyt, amely Tóth szerint leginkább a középkori Német-római Birodalomnak megfeleltethető, ahol a császár hatalma inkább csak névleges volt, és a valódi erőt a választófejedelmek képviselték. A Birodalom korrupt volt és egyáltalán nem számított egységesnek, egyes részei akár háborúztak is egymással. Az Atreides-forradalom ezt a Birodalomhoz hasonlatos felállást változtatta meg.”