Valaki azt írta egyszer, hogy az X-Men: Apokalipszis a kihagyott ziccerek filmje. Részben sajnos igaza van. Egy kis odafigyeléssel több tartalommal lehetett volna felturbózni a látványorgiát és ki lehetett volna küszöbölni néhány bosszantó hibát.
„Ahhoz azonban, hogy érdekeljen minket, mi történik a főszereplőkkel, nem ártana azonosulni velük. A régi karaktereket (Xaviert, Mystique-t, Magnetot, stb) már ismertük a korábbi filmekből és mindhárman remekeltek ismét. Végre azt is megtudjuk, hogy lesz kedvenc professzorunk kopasz. Az új karaktereknél a helyzet azonban elég felemás. Sok X-Men filmre jellemző, hogy beharangoznak ilyen meg olyan mutánst, aki végre szerepelni fog és milyen jó lesz (*fangirling*), de ezzel szemben kap két mondatot, szerepel egy-egy harcban és ennyi. Biodíszlet lesz, a látványfilm része, de nem a történeté. Pedig nem kellene sok. Erre alkalmas egy-egy jelenet, ahol az adott karakter igazán kibontakozhat. Lehet, hogy azon kívül csak annyit beszél, mint Schwarzi a Terminatorban, de az a fél perc csak az övé. Ez történik (újfent) Higanyszállal egy zseniális mentőakció keretében. Az új X-Menek esetében Singer tovább megy és néhány kritikus helyzet bedobásával ügyesen eléri, hogy Scott (egyszer sem hívják Küklopsznak), Jean Grey és Árnyék a szemünk előtt váljon csapattá és nőjön fel. Sokan aggódtak, hogy “Sansa” nem fogja megállni a helyét Jeanként, de szerintem mind ő, mint Scott szerethetőbb volt, mint az eredeti trilógiában.
6Sajnos az ellenfeleknél a probléma megmaradt. Hiába szerepel (újfent) Vihar/Ciklon, Psziché és Angyal, nem sikerül túlnőniük Apokalipszis csatlósainak szerepén, és még ha csatlakozásuk érthető is, az már kevésbé, miért maradnak mellette. Egyikük sem tömeggyilkos típus. Jó, persze félnek tőle, de akkor be lehetett volna rakni egy dialógust, ahol egyikőjük legalább fontolgatja a lázadást, csak lebeszélik egymást – ehelyett mindenki badass műmosollyal megy harcolni. Azért érezhető a próbálkozás az új gonosztevők integrálására. A film első harmada pont erről szól: ide-oda ugrálunk térben (Lengyelország, Kelet-Berlin, Kairó), és láthatjuk, ahogy Xavier és Apokalipszis maga köré gyűjti embereit. De Singer túl sok szereplőt akar mozgatni és megkedveltetni. Egy filmsorozat első évadában remekül működött volna ez a technika, a mozivásznon ennyi idő kevésnek bizonyul hozzá. És ezt nem segíti a már említett »kulcsjelenet« (és rendes motiváció) hiánya sem néhány szereplőnél. Viszont miután a bemutatkozó fázist letudtuk, a film egyszer csak tempót vált és beindul. Apokalipszis hangzatos mondatok szónokából valódi fenyegetéssé válik és az érdemi történet hiánya ellenére (*khm világvége, jaj*) kellemesen izgalmas második felvonást és szó szerint apokaliptikus főcsatát kapunk.”
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Az elmúlt években bővül a piac: a szuperhős-dömpinget követően művészi vagy éppen szépirodalmat feldolgozó képregények és olyan sorozatok látnak napvilágot, amikre korábban esély sem volt.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Több mint 10 százalékkal nőtt az egyéb építmények építése havi alapon, ami főleg a költségvetési szférához köthető, ám a cégek óvatosak. A jövőbeli fellendüléshez a gazdasági kilátások javulása szükséges, ami az egész ágazat lendületét visszahozhatja – véli a Makronóm Intézet elemzője.
Európát valójában a brüsszeli bürokraták árulták el, véli a többség.
