„Adott egy cukrászda, amely még a vele rokonszenvező leírás szerint is gyanús higiéniai körülmények között, minimális választékot kínált lerobbant környezetben. A hatósági vizsgálat szerint meg konkrétan veszélyes, hogy »festéssel javított, rozsdás, így az egészségre ártalmas keverőgépben készültek a sütemények«. Ennek ellenére az ellenőrök nem záratták be az egységet, ám a tulajdonos nem a hibák kijavítása, inkább a publikum érzelmi zsarolása mellett döntött. (...)
Elindult a szokásos érzelmi hullámvasút a közösségi médiában, Gémesi György polgármester pedig jó ütemérzékkel megoldást ígért. Végszóra megjelent Hajdú Péter is, nagy hangon segítségről beszélt – ép erkölcsi érzékű ember legkésőbb ekkor menekült hanyatt-homlok a Pest Megyei Kormányhivatal Gödöllői Járási Hivatala Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Osztály hóna alá friss levegőt szívni.
Legyünk erősek: ez nem egy édes kis retró cuki, ahol az Illés bácsi mellkasszőrével keveredett krémes majszolása közben egy pillanatra vállunkra telepedik az ifjúság kék madara. Hanem igénytelen és – legalábbis a hatósági vizsgálat szerint – potenciálisan veszélyes vendéglátóipari egység. Béküljünk meg a gondolattal, hogy 1976-nak mindörökre vége és sok felkiáltójellel, meg helyesírási hibával tarkított Facebook-posztok sem hozzák vissza – a szabályok betartása alól pedig még a bácsiság sem ad felmentést.”