Kibe bújt bele az ördög?

Jeszenszky Zsolt egy hosszabb írásban megemlítette, hogy édesapja sajnos sátáni erőket szolgál.

Az offshore adóelkerülés igazi problémája az, hogy piacgazdaság alapvető értékeit kérdőjelezi meg.
„A piacgazdaság működésének egyik legfontosabb alapja a szerződő felek közötti bizalom abban, hogy a partnerük a szerződéses kötelezettségeit teljesíteni fogja. Ennek a bizalomnak a kialakulását segíti elő az állam azzal, hogy a vállalkozásokkal szemben különböző transzparencia-szabályokat érvényesít: a cégjegyzékből a legfontosabb adataik megismerhetőek, gazdálkodásuk alapvető jellemzőit pedig a nyilvános éves beszámoló tartalmazza. A nyilvános adatokból képet kaphatunk egy egész cégcsoport működéséről, illetve a vezetőinek vagy tulajdonosainak múltbeli gazdálkodásáról. Ezek az információk segítik hozzá a gazdasági szereplőket ahhoz, hogy megbecsüljék egy-egy partnerük megbízhatóságát, vagyis ésszerűen mérlegelhessék a velük való szerződés lehetséges kockázatait. Offshore cégek esetében azonban erre alig van mód: ugyanazon székhelyre bejelentve, ugyanazon ügyvezetők százával jegyeznek vállalkozásokat, miközben azok tényleges tulajdonosa rejtve marad, a cégstruktúra nem vázolható fel, a társaság múltbeli gazdálkodásának adatai pedig nem elérhetőek. Mindez pedig a szerződéses kockázatok növelésén keresztül megdrágítja az új gazdasági kapcsolatok létesítését, ami rontja a piaci verseny hatékonyságát.
Ezen túlmenően az offshore adózás azért is ellentétes a piacgazdasági értékekkel, mert csalárd módon befolyásolja az állam, a vállalkozások és a társadalom közötti erőforrás-megosztást, továbbá az ilyen erőforrás-megosztási modellek közötti versengést. Egyes országok a gazdaságukat magas újraelosztási ráta mellett működtetik: sokat költenek a jogérvényesítés intézményrendszerére, oktatásra vagy kutatás-fejlesztésre, aminek az eredményeit a gazdasági szereplők is élvezhetik, hiszen jól képzett, magas hozzáadott-értéket előállítani képes munkaerőt alkalmazhatnak, jogvitáikat pedig gyorsan és végrehajthatóan tudják lezárni. Más országok ezzel szemben alacsonyan tartják a közkiadásaikat, ami részben azzal jár, hogy a vállalkozásoknak a saját eredményük terhére kell többet költeniük a munkaerő képzésére vagy a jogérvényesítés közvetlen és közvetett költségeire, részben pedig azzal, hogy csak alacsonyabb hozzáadott-értékű gazdasági tevékenységet tudnak folytatni. Lehet vitatni az ebből következő világgazdasági munkamegosztás igazságosságát vagy hatékonyságát, az azonban bizonyos, hogy az offshore vállalkozások parazitaként élősködnek a magasabb közkiadási hányaddal működő országokon: tényleges gazdasági tevékenységüket ott folytatják, így magasabb profitot eredményező módon élvezik a kiterjedtebb állami közszolgáltatások előnyeit, de azok költségeinek viseléséhez nem járulnak hozzá, mivel eredményüket alacsony adókulcsú országokba menekítik. Ez pedig minden, csak nem a piacgazdaság alapvető értékét képező, saját teljesítményre alapozott siker.”