Az offshore és a piacgazdaság

„A piacgazdaság működésének egyik legfontosabb alapja a szerződő felek közötti bizalom abban, hogy a partnerük a szerződéses kötelezettségeit teljesíteni fogja. Ennek a bizalomnak a kialakulását segíti elő az állam azzal, hogy a vállalkozásokkal szemben különböző transzparencia-szabályokat érvényesít: a cégjegyzékből a legfontosabb adataik megismerhetőek, gazdálkodásuk alapvető jellemzőit pedig a nyilvános éves beszámoló tartalmazza. A nyilvános adatokból képet kaphatunk egy egész cégcsoport működéséről, illetve a vezetőinek vagy tulajdonosainak múltbeli gazdálkodásáról. Ezek az információk segítik hozzá a gazdasági szereplőket ahhoz, hogy megbecsüljék egy-egy partnerük megbízhatóságát, vagyis ésszerűen mérlegelhessék a velük való szerződés lehetséges kockázatait. Offshore cégek esetében azonban erre alig van mód: ugyanazon székhelyre bejelentve, ugyanazon ügyvezetők százával jegyeznek vállalkozásokat, miközben azok tényleges tulajdonosa rejtve marad, a cégstruktúra nem vázolható fel, a társaság múltbeli gazdálkodásának adatai pedig nem elérhetőek. Mindez pedig a szerződéses kockázatok növelésén keresztül megdrágítja az új gazdasági kapcsolatok létesítését, ami rontja a piaci verseny hatékonyságát.

Ezen túlmenően az offshore adózás azért is ellentétes a piacgazdasági értékekkel, mert csalárd módon befolyásolja az állam, a vállalkozások és a társadalom közötti erőforrás-megosztást, továbbá az ilyen erőforrás-megosztási modellek közötti versengést. Egyes országok a gazdaságukat magas újraelosztási ráta mellett működtetik: sokat költenek a jogérvényesítés intézményrendszerére, oktatásra vagy kutatás-fejlesztésre, aminek az eredményeit a gazdasági szereplők is élvezhetik, hiszen jól képzett, magas hozzáadott-értéket előállítani képes munkaerőt alkalmazhatnak, jogvitáikat pedig gyorsan és végrehajthatóan tudják lezárni. Más országok ezzel szemben alacsonyan tartják a közkiadásaikat, ami részben azzal jár, hogy a vállalkozásoknak a saját eredményük terhére kell többet költeniük a munkaerő képzésére vagy a jogérvényesítés közvetlen és közvetett költségeire, részben pedig azzal, hogy csak alacsonyabb hozzáadott-értékű gazdasági tevékenységet tudnak folytatni. Lehet vitatni az ebből következő világgazdasági munkamegosztás igazságosságát vagy hatékonyságát, az azonban bizonyos, hogy az offshore vállalkozások parazitaként élősködnek a magasabb közkiadási hányaddal működő országokon: tényleges gazdasági tevékenységüket ott folytatják, így magasabb profitot eredményező módon élvezik a kiterjedtebb állami közszolgáltatások előnyeit, de azok költségeinek viseléséhez nem járulnak hozzá, mivel eredményüket alacsony adókulcsú országokba menekítik. Ez pedig minden, csak nem a piacgazdaság alapvető értékét képező, saját teljesítményre alapozott siker.”