Az a durva tanulsága van a VS-MNB-sztorinak, hogy a jelenlegi kormány nem elég, hogy közpénzen százmilliárdokból összegründolt magának egy nézhetetlen köztévét, további milliárdokból egy Magyar Időket, egy Ripostot, egy 888-at, egy Lokált és újabb tízmilliárdokért egy befogadhatatlan TV2-t, akik 0-24-ben tolják a kormánypropagandáját, akkor a Faktor létrehozásával és a VS bevásárlásával még azt is meg akarja határozni, hogy mi legyen az ellenzéki lapok témája. A VS ugyanis nem kormánypropagandát tolt, a most felálló újságírók rendszerkritikusan végezték a munkájukat, ahogy az tőlük elvárható volt, a lehető legszínvonalasabban. Mivel a menedzsment soha semmiről nem szólt előre (még az adminrendszer fejlesztéséről is csak a finisben szóltak a dolgozóknak, ahogy az is bevett volt, hogy a lapigazgató a szerkesztőséggel együtt tudta meg, hogy ki van rúgva, előtte semmilyen figyelmeztetést nem kapva) készséggel elhiszem bárkinek, hogy nem tudott arról, hogy honnan kapja/kapta a fizetését.
Viszont amikor a jegybank bevásárolja magát valahova, akkor az mindig ott van kimondatlanul, hogy bizonyos éles helyzetekben, kényes történetek majd nem jelennek meg az oldalon. Az MNB-nek – a központi magyar jegybanknak – nem feladata lapok üzemeltetése, nem feladata a közvélemény formálása, de még a hiteles tájékoztatás sem kötelessége. Nincs más célja annak, ha mégis a lappiacra megy, mint az, hogy korlátozza a sajtószabadságot. Vagyis egy demokratikus rendszer papírion demokratikus közintézménye a demokrácia egyik legfontosabb eszközét akarja befolyásolni.
Szerencsére egy olyan országban élünk, ahol a következményeket azok a dolgozók fogják elvinni, mint Joó Hajnalka vagy Joób Sanyi, vagy Kovács Áron stb., akiknek az ég egy adta világon semmi felelősségük nem volt ebben az egészben. Miközben az MNB szerepelhagyásáról döntő Matolcsy György vagy Nagy Róza, a másik oldalról ezt végigbólogató Szemerey Tamás, Száraz István és a főszerkesztő ottmaradhat, ahonnan ezeket a jogot éppen nem, de a jóízlést sértő döntéseket meghozta.