Tuskék nekimentek a lengyel-magyar barátság bázisának
A varsói Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet sorsa hajszálon múlik.
A mindenkori roma önkormányzatok többségében éppen azt az egyetlen dolgot nem tudták, vagy éppen nem akarták tenni, ami a legfontosabb feladatuk lett volna: képviselni a magyarországi roma állampolgárok érdekeit.
„Az utóbbi évek, sőt szinte a rendszerváltás óta eltelt idők is, szinte csak a balhéról szóltak az országos cigány képviselet környékén, s minden alkalommal bebizonyosodott, a képviselők többsége megélhetési politikus, de legalábbis kiszolgálja az éppen aktuális rendszert, szavazatokat gyűjt, buszoztatja a cigányokat, lehúzza a saját népét, csak azért, hogy egy kicsi csurranjon neki is a jóból.
Éppen ezért merült fel bennem a kérdés már sokadszor: egy majdnem látszatdemokráciában valóban szükség van olyan látszatszervezetre, mint az ORÖ? Amit egyébként többségében látszatpolitikusok alkotnak, akikről még Farkas Flórián az ORÖ korábbi elnöke, jelenlegi miniszterelnöki biztos is megerősítette a HVG-nek 2012-ben adott interjújában, hogy megélhetési képviselők? Farkas egyébként pont ezt használta ki az elmúlt 25 évben, ez játszott a kezére abban, hogy a rendszert kiszolgálja, hogy a markában tarthatta a roma politikát. Így lehetséges az, hogy ő irányíthatta az ORÖ legnagyszabásúbb programját, amiből sokak gyanúja szerint annyi pénzt vett ki lekötelezettjei közreműködésével, amennyit a maffiamódszerekkel dolgozó szervezett bűnözés figurái is megirigyelnének.
Tapasztalataim szerint a mindenkori roma önkormányzatok – akár az országos, akár a helyi kisebbségi érdekképviseletek – többségében éppen azt az egyetlen dolgot nem tudták, vagy éppen nem akarták tenni, ami a legfontosabb feladatuk lett volna: képviselni a magyarországi roma állampolgárok érdekeit.”