Chris Beckett regénye olyan játékra invitálja az olvasóját, amely rákényszeríti, hogy gondolkozzon rajta.
„Beckett biztos kézzel vázol fel egy őskori szinten élő társadalmat, amelyet a törvények és a hagyományok eddig össze tudtak tartani. Tilos ölniük, hiszen ők valóban egy nagy család és évente megrendezett színházasdival emlékeznek Tommy-ra és Angelára, a két földire, akik a családot alapították és ekkor előveszik a régi eszközöket, amelyek a sosem látott otthonukra emlékeztetik őket. Csakhogy mindeközben a nyelvük szép lassan erodálódik, rádióból Rá Dió lesz, leszálló egységből Leszálló Eccség, ha pedig valamit nyomatékosítani szeretnének, csak megduplázzák vagy megtriplázzák az egyik szót. A nem túlzottan változatos génkészlet (igen, ha egy emberpár van, az vérfertőzést jelent) és a bolygó körülményei miatt azonban szép lassan felülreprezentálódnak az öröklődő betegségekkel rendelkező gyerekek, akik nem tudják elég hatékonyan kivenni a részüket a túlélésért folytatott harcból. (…)
A felszínen úgy tűnhet, hogy a Sötét Éden egy újabb young-adult regény, amelyben a kissrác megmenti a világot, ez azonban nagyon messze van a valóságtól. Beckett ugyanis az egyes álláspontok részletes bemutatásával az olvasóját is rákényszeríti a választásra, ugyanis mindkét oldalon racionális mozgatórugókat találunk. Hiába a játékos, képzeletet igénylő világépítés, vagy a tényleg egyszerű sztori, ezt a könyvet nem lehet csak úgy félretenni, miután végeztünk vele, mint az összes többi YA esetében. Igenis rákényszerülünk arra, hogy továbbgondoljuk, hogy az egyes (gyakran kimondatlan) kérdések közt valamiféle választ keressünk. És ebben a gondolatkísérletben nehéz döntésre jutni.”
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
Gerzsenyi Gabriella az EP Mezőgazdasági Bizottságának ülésén többek között a gazdák talajművelési szokásait is kritizálta.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
