Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Régen olvastam a Hajszőnyegszövőket, de kevés nem angolszász regény tetszett annyira, mint Eschbach műve.
„A mű sajátos szerkezetet használ: 18 fejezete mind különálló novella, melyet hol az egyes szereplők, hol a helyszín, hol a rejtély apró szálai kötnek össze olyan apró kis csomókkal, mint a hajszőnyeg szálait. Sajátosan lineáris a cselekmény, hiszen minden egyes történet segít a végső titok megfejtésében, még sincs egyetlen olyan központi elem – sem szereplő, sem más dolog, még maga a szőnyeg sem -, amely minden egységben megtalálható. Az első és utolsó történet pedig külön mese a mesében, mellyel a kör bezárul.
Az egyes novellák mind egyedi hangulatú, sajátos alkotások. Ezekben a mindenható uralkodó, vagy a hatalom más letéteményesei nem játszanak központi szerepet, hanem a birodalom alattvalói, a bábuk a sakktáblán. Az ők egyszerű, hétköznapi történeteiből derül fény nem csak a szőnyegek rejtélyére, hanem bemutat egy minden ízében elnyomó rendszert is. Minden novella saját »ízzel«, hangulattal bír, mely remekül bemutatja az adott történet főhősét, elég csak az első fejezet ünnepélyességére vagy „Az örök bosszú” kacér női hangvételére gondolnunk.”