Gyengébb képességűnek nem mondanám a diákokat

„Úgy érti, hogy a mostani rendszerben már gyengébb képességű diákok kezdik el az egyetemi képzést?

Nagyon megváltozott az alap és a mesterképzés bevezetésével az egyetemi képzés, a magam részéről katasztrófának tartom az új rendszert, mert gyakran középiskolai tudást pótolunk az egyetemen. Ez elszomorító. A diákoknak a mai történelem érettségire sokkal kevesebb tényanyagot kell megtanulniuk. Lényegében olyan, mint amikor egy nyelvvizsgán a szövegértést kérik számon. De a diákok nem lettek gyengébb képességűek, csak máshogyan kell foglalkozni velük.

A követelményrendszer lazulása miatt ezek szerint mára más előzetes tudással rendelkeznek a diákok, ami megnehezíti az oktatók feladatát is.

Gyengébb képességűnek nem mondanám a diákokat, de az tény, hogy teljesen mások, mint 20 éve. Az új, X,Y generáció már rendkívüli módon igényli a képi megjelenítést, és azt, hogy aktívan használhassák az internetet, ahol megjegyzem a sok ostobaság mellett mára egészen hasznos anyagok is elérhetőek. Tanárként nekem azonban nem az a feladatom, hogy fanyalogjak, vagy visszasírjam a régi időket, helyette tanítani szeretnék. Ehhez pedig fel kell használnom a rendelkezésre álló eszközöket, és ezekkel sikerülhet eljutni az agyukhoz és a szívükhöz is. Legalábbis ez az illúzióm. (...)

Több külföldi egyetemen is alkalomszerűen oktat. Nem megterhelő az ingázás?

Ez egy éltető ingázás, mert ilyenkor nem csak tanítok, hanem ameddig a pénzemből telik, maradok, és kutatok a helyi könyvtárakban. Minden évben megyek vagy Svájcba, vagy Németországba.  Tanárként a Mainzi Egyetemen vagyok rendszeres vendég.

Mások az ottani hallgatók?

A diákok szerintem kint is ugyanolyan kedvesek, mint itthon, a legjelentősebb különbség inkább abban áll, hogy a kinti tanulóknak mennyivel több lehetőségük van. Az itthoni és a külföldi legjobbak között azért óriási a különbség, mert a kinti könyvtárak sokkal nagyobbak, így összehasonlíthatatlanul nagyobb tudást szerezhetnek meg azok a diákok, akik ott tanulnak. Hála az Erasmus ösztöndíjnak egyre több magyar diáknak van lehetősége külföldre menni, nekem több diákom is szinte megrészegült attól, hogy kint milyen lehetőségek vannak. A különbség tehát nem a gyerekek képességeiben van, hanem a lehetőségekben van.

2010-től kezdve a Pázmány Ókortörténeti Tanszékének egyetemi docense, tehát immár 16 éve dolgozik az egyetemen. Mit gondol, miért különleges ez az intézmény?

Még óraadó tanárként kerültem ide, 10 évig nem is voltam főállásban. Ami nagyon vonzott a Pázmányra az volt, hogy a legszűkebb szakmámból taníthatok. Előnye továbbá, hogy kevesebb diák jár ide, mint a mamutintézményekbe, így sokkal gyakoribb, hogy személyes kapcsolat alakul ki a tanár és a diák között. Erre egy nagyobb egyetemen, ahol több ezer, vagy tízezer diák tanul nincs lehetőség.”