„Mindenki eltűnődhet azon, szeretne-e ilyen légkörben oktatni, vagy éppen ebben az egészben diákként, szülőként részt venni. Valószínű, hogy a kettészakadt pedagógus- és szülői közösség Puklit nem túlzottan aggasztja, hiszen a mozgalom legfrissebb indítványa, az országszerte felállítandó »kockás körök« nagyjából a Telekiben »kidolgozott« modellt képeznék le, kockás és nem kockás részre osztva a tantestületeket. A mozgalom akcióinak öt százalékot meg nem haladó átlagos támogatottságát tekintve a veszélyt nem kell túldimenzionálnunk, ám minden egyes intézményben, ahol esetleg megvalósul a terv, veszítenek a pedagógusok, a tanulók és a szülők is.
A tizenkét pont szakmainak álcázott frázisai mögött egyértelmű a politikai szándék – a polgári kormány összes köznevelési intézkedésének felszámolása –, hiába terjesztik szórólapjukon követeléseik rövidített változatát, amelyből elegánsan kihagyták például a hit- és erkölcstanórák vagy a mindennapos testnevelés eltörlését, ehelyett csupán a »tanulói terhek csökkentése« szerepel. Mint ahogy a »tankönyvválasztás szabadsága« valójában a korábbi, barátaik és üzletfeleik által kiadott könyvek visszahozását jelentené. Ezekről a kérdésekről – és gyakorlatilag a pontok mindegyikéről – azonban a kerekasztal is tárgyal, ott akadémikusokkal és tanárképző intézmények vezetőivel, oktatóival folytathatnának valóban szakmai vitát a »civilek«. Azonban ez nem tetszik nekik, mert az utcán lózungokat kiabálni kevésbé megerőltető.