Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Mindenki eltűnődhet azon, szeretne-e ilyen légkörben oktatni, vagy éppen ebben az egészben diákként, szülőként részt venni.
„Mindenki eltűnődhet azon, szeretne-e ilyen légkörben oktatni, vagy éppen ebben az egészben diákként, szülőként részt venni. Valószínű, hogy a kettészakadt pedagógus- és szülői közösség Puklit nem túlzottan aggasztja, hiszen a mozgalom legfrissebb indítványa, az országszerte felállítandó »kockás körök« nagyjából a Telekiben »kidolgozott« modellt képeznék le, kockás és nem kockás részre osztva a tantestületeket. A mozgalom akcióinak öt százalékot meg nem haladó átlagos támogatottságát tekintve a veszélyt nem kell túldimenzionálnunk, ám minden egyes intézményben, ahol esetleg megvalósul a terv, veszítenek a pedagógusok, a tanulók és a szülők is.
A tizenkét pont szakmainak álcázott frázisai mögött egyértelmű a politikai szándék – a polgári kormány összes köznevelési intézkedésének felszámolása –, hiába terjesztik szórólapjukon követeléseik rövidített változatát, amelyből elegánsan kihagyták például a hit- és erkölcstanórák vagy a mindennapos testnevelés eltörlését, ehelyett csupán a »tanulói terhek csökkentése« szerepel. Mint ahogy a »tankönyvválasztás szabadsága« valójában a korábbi, barátaik és üzletfeleik által kiadott könyvek visszahozását jelentené. Ezekről a kérdésekről – és gyakorlatilag a pontok mindegyikéről – azonban a kerekasztal is tárgyal, ott akadémikusokkal és tanárképző intézmények vezetőivel, oktatóival folytathatnának valóban szakmai vitát a »civilek«. Azonban ez nem tetszik nekik, mert az utcán lózungokat kiabálni kevésbé megerőltető.
Az már végképp a fantázia világába tartozik, hogy mi lenne, ha tanárok tömegei alakítanák meg kockás köreiket, így teljesen átpolitizálva az oktatás világát, azonban érdemes eljátszani a gondolattal, főként azért, mert a mozgalmárok víziója szerint a társadalom legalább nyolcvan százaléka mellettük áll, tehát számukra realitásként jelenik meg ez, kivetnivalót sajnos mégsem látnak benne. Pedig a kockás árokásás következtében hosszú távon a kockás többségű iskolákat vélhetően elhagynák a nem kockás pedagógusok, és a velük egyetértő szülők is máshová vinnék gyerekeiket. Vagyis megvalósulna a politikailag szegregált oktatás, ami agyrém.”