Gyűlölöm a műanyag evőeszközöket. Szívből. Talán még a sorban állásnál is jobban. A műanyag kanalat is utálom, de a kést és a villát, azokat aztán különösen. Múltkor is, amikor abban a kifőzdében beledöfni igyekeztem a nyamvadt hússzeletbe… Biztos járt már így a kedves olvasó is. Az egymáshoz lazán kapcsolódó, együttesen műanyag evőeszköznek nevezett atomok halmazán mindig könnyedén kifog a csirkemell. Vagy a villa lesz foghíjas rögtön, vagy a késnek becézett plasztikhártya törik ketté már a legelső nyeszetkísérlet-mozdulatra.
Hányszor sikoltottam fel némán ilyenkor, emberiesség elleni bűntettet kiáltva! Elátkozva magamban a kifőzdést, aki megveszi ezt a hulladékot, mert olcsó és mert lusta mosogatni, meg a gyártót, akinek egyáltalán eszébe jutott ezzel kísérletezni. Műanyag evőeszközzel. Pfuj. A tehetetlen düh persze csak nő, ha mégis sikerül valahogy számba emelni egy falatot. A húst természetesen mikrózzák, ami meglehetős üzembiztonsággal hozza ki a pállott ponty utánozhatatlan zamatát a nyilvánvalóan halliszttel etetett csirke immár gumiszerű húsából.
Na, ezt már tényleg nem! Ez kínzás! Ami sok, az sok! – dühöm szikrája persze csak szalmalángot eredményez ilyenkor. Magyar vagyok. Néhány másodperc és már azon gondolkodom: biztosan bennem van a hiba, én vagyok túl finnyás…
De nem! Tegnap kiderült, hogy mégsem! Hogy mindvégig nekem volt igazam! Bíróság mondta ki ezt a fejlett Észak-Nyugaton! Van tehát megoldás!
Nincs más dolga az embernek, mint elkocogni Norvégiába, útközben szerezni valami puskát meg töltényeket, aztán hidegvérrel lemészárolni néhány tucat embert. Mondjuk 77-et, ahogy Breivik tette. Nem is. Legyen inkább 88. Az ugye azt is jelentené egyúttal, hogy HH (az abc nyolcadik betűje kétszer), tehát, hogy „Heil, Hitler!” Csak hogy egyértelmű legyen. A náci tömeggyilkosságért ugyanis a jelek szerint plusz pont jár a mezei tömeggyilkossághoz képest.
Breiviknek legalábbis bejött. A náci nézeteire büszke tömeggyilkos még tavaly perelte be Norvégiát az Emberi Jogok Európai Egyezményének megsértésére hivatkozva. Merthogy magánzárkában van. Az meg nem jó neki. Igaz, hogy fogadhat látogatókat, a külvilággal is kapcsolatot tarthat, a börtönben három cellát használhat (edzésre a videók tanúsága szerint akkorát, amekkorának egy átlag magyar általános iskola örülne nagyon és boldogan felírná rá, hogy „tornaterem”), számítógépes játékokat, újságokat, magazinokat, könyveket is kap, de azért ez mégiscsak kínzás!