Belső ellenség

„A századvéges tanulmányok szerint a kormány a munkahelyvédelmi akciótervvel csak fokozta a fejetlenséget a foglalkoztatási rendszerben anélkül, hogy bárkin érdemben segített volna. Matolcsy baby-boom programjában az állítások többsége nincs számításokkal alátámasztva, és a nép helyett legfeljebb a Fideszre adott szavazatokat fogja szaporítani. Nyugdíj-ügyben az átgondolt tervezés helyett évek óta kapkodás és improvizálás zajlik. A kormánypolitika szegényellenes. A rezsicsökkentés kárt okoz: „az energetikai szektor rendkívül tőke- és eszközigényes ágazat, a projektek megtérülési ideje többnyire igen hosszú, ebből következően a negatív üzleti eredményű vállalatok nem fogják fejleszteni összetett műszaki berendezéseiket, azok karbantartását, szinten tartását sem fogják kellőképpen ellátni (...), egy esetleges csődhelyzet pedig a lakossági ellátás biztonságát is veszélyeztetheti".

A fenti, egytől egyik a kormányzati ötletgyártól a VS.hu által kiperelt gondolatok és idézetek nem csak azt bizonyítják, hogy a Századvég esetenként igyekezett megdolgozni a pénzéért, és értelmes döntések felé navigálni a hatalmat, hanem azt is, hogy az elmúlt években az ellenzék (vagy az »ellenség«) által hangoztatott kritikák a tények és a józan ész alapján azokban is megfogalmazódtak, akiket kormányellenes elfogultság nem vezethetett, hiszen kifejezetten az Orbán-kabinet keze alá dolgoztak.

Most tehát vagy az van, hogy Brüsszellel, Washingtonnal és Soros Györggyel együtt a Századvég is ugyanabból a hamis kottából játszik (Gyurcsányéból, nyilván), vagy pedig az, hogy Orbánék felelős kormányzás helyett tényleg politikai önérdekvényesítésre fecsérelték a kétharmadot, és ebben a saját tanácsadóik tanácsai sem akadályozták meg őket.”