A Jobbik sírásója nem leszek. Ennek megfelelően hátralépek, nem indulok alelnök-jelöltként. Nem a saját nehézségeim a legfontosabbak, hanem a mozgalom egységének a fenntartása.
„Tisztelt Tagtársak!
Elöljáróban fontos tisztázni néhány alapvető dolgot az elmúlt napok eseményeivel kapcsolatban.
Tévedés azt gondolni, hogy radikális-mérsékelt ellentétekről van szó, hiszen például Volner János (korábbi Gárda-szóvivő) beállítottságát nem kell sokáig magyarázni.
Akkor mi a hangsúlyos? Véleményem szerint a kulcsszó a kritika, vagyis mennyire lesznek kritikusak az új alelnökök.
Mindezek után elmondom, milyen döntésre jutottam.
»A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.«
Magyarul: hiába mondom, nem akarok semmi rosszat, de a helyzet olyan feszültté vált, hogy senki sem tudná garantálni az események normális mederben való megmaradását.
Múlt héten úgy éreztem, hogy a harcom építő jellegű lesz, már most látom, hogy ez átfordulhat rombolásba, amely számomra erkölcsileg vállalhatatlan.
Az első nagy felháborodás és a sok biztatás után az utóbbi napokban lényegesen változott a helyzet. »Oldjátok meg, valahogy!«
»Pista, te már csak alelnök tudsz lenni?«
»Ha szétszakítjátok a pártot, az kinek lesz jó?«
Sokan úgy vélik, foggal-körömmel ragaszkodom a tisztségemhez. Ez sem igaz, de ennek a bélyege egyre inkább kezd rám égni.
A Jobbik nem egy elnöké és hat alelnöké, nincs joga egyik szereplőnek sem tönkre tenni, hiszen nem heten, hanem több, mint tízezren építették fel.
Másfél hete azt mondtam, behúzom a vitorlákat, ha a tagság részéről nem lesz kellő igény az indulásomra. Tény, hogy van igény az indulásomra. Ugyanakkor napról napra növekszik egy másik igény. A békesség iránti igény.
Akkor most mi legyen a fontosabb? Úgy döntöttem: a béke.
Legyen béke!
Az ellenkező döntés jóvátehetetlen károkat okozhatna. A Jobbik sírásója nem leszek.
Tudom, most sokan csalódottak lesznek és elküldenek oda, ahonnan az életem kezdődött. Ők is próbálják beleképzelni magukat ebbe a helyzetbe!
Nem a saját nehézségeim a legfontosabbak, hanem a mozgalom egységének a fenntartása. Nem az a tragédia, hogy így döntöttem. A tragédia a tagság – akár kisebb részének – a távozása lenne, amelyet mindenképpen meg kell akadályozni.
Ennek megfelelően hátralépek, nem indulok alelnök-jelöltként.
Végezetül néhány szó Vona Gáborhoz.
Tisztelt Elnök Úr!
Nem fogok ellenségeskedni és áskálódni. A legjobb tudásom szerint mindent megteszek a következő választásokon a Jobbik sikeréért.
A döntéseddel a legnagyobb felelősséget vetted a vállaidra. Ennek a döntésnek minden pozitív és negatív következményét vállalnod kell.
Az Alapszabályunk szerint törvényes, amit teszel. Ugyanakkor szerintem az előkészítés, az eljárás, az ügyintézés módja hemzseg a hibáktól. Minden ehhez kapcsolódó kritikámat változatlanul fenntartom.
Szolgáljon számodra is örök tanulságul, hogy akár ilyen nagy horderejű, akár kevésbe fajsúlyos döntések végrehajtását nem így kell levezényelni.
Tisztelettel és üdvözlettel:
dr. Apáti István
országgyűlési képviselő
országos alelnök”
Nehéz időszak volt ez, de örülök, hogy Magyar deklarációja ezt most lezárta, és mostantól kifejezett várakozással vagyok az új és újabb, tiszteletteli, a véleményemhez való jogomért kiálló tiszás kommentek felé.
Mert fogy.
A fiatalabbak kedvéért idézzük fel, mi is jellemezte 1994 és 1998, majd 2002 és 2010 között az MSZP–SZDSZ szoclib kormányzatot.
Jön a 14. havi nyugdíj! A Tisza a 13. havit is elvenné és nyugdíjadót vezetne be.
Gőzerővel megy a kampány és az adok-kapok, heves viták és ölre menések. Ez már csak így van!
Az M1 legendás riporterét jelölték az év újságírója díjra.
Pokrovszknál csaknem teljesen bekerítették őket, és már a drónjaik sem segítenek, ha elfogynak az embereik.
