A monarchia a legjobb államforma?

„Ma, a monarchiát ugyanabba a kategóriába sorolják, mint a diktatúrát; lejáratott, elavult, és leigázó. A diákoknak nem is tanítanak mást, mint az egyszerű propagandát, hogy a demokrácia az egyetlen legitim államforma. Azonban, ha közelebbről megvizsgáljuk az államformákat, akkor valami egészen meglepő dologra bukkanunk. Mi a közös a demokráciában, fasizmusban, kommunizmusban, és a diktatúrában? Mind gyűlölik a monarchiát. Mindegyikük »az emberek« kormánya. Mindegyikük hatalmas befolyással és irányítással rendelkezik az állampolgárok magánéletük fölött. Miben hasonlít a monarchia és az arisztokratikus köztársaságok? Mindkettő egy elit osztállyal irányított, korlátozott államforma. Csak kevés beleszólást adnak a lakosságnak az államvezetésbe, és cserébe, az államnak nagyon kevés a beleszólása az emberek magánéletébe; így nagyobb a személyi szabadság. Ezáltal, a közhiedelemmel ellentétben, a diktatúra nem korlátozott egy ember irányítására, helyette azzal mérhető, hogy mennyire irányítja a kormány az embereket. Okok arra, hogy miért jobb a monarchia a demokráciánál.

I. Magántulajdon

Egy Monarch egész egyszerűen egy üzletvezető. Egyszer, egy tehetséges ember bebizonyította, hogy képes az emberek vezérlésére, és megalapított egy ma ismert vállalatot, az államot. Vezérigazgatóvá vált, és a nemes részvényesei, míg a parasztok alkalmazottakká váltak. Miközben a vezérigazgató igazgatta országát, gyakran került küzdelembe részvényeseivel a hatalomért, de egyben függött részvényeseitől, a pénz és a termelés miatt. Abban az esetben, amikor képes volt jól kezelni részvényeseit, akkor nemzete sikeresebbé vált, míg, ha nem tudta jól kezelni, valószínűleg egy másik vezérigazgató vette át az országát. Ahogyan a vezérigazgató és országa fejlődött, részvényesei elveszítették hatalmukat. Amikor az alkalmazottak több vagyonra tettek szert, a rendszer alatt biztosított szabadságnak köszönhetően, a középosztály sokkal fontosabbá vált a nemességnél. A Király olyan akárcsak egy cég magántulajdonosa, az elsődleges érdeke a vállalkozása sikere, s ha ebben sikertelen, nagy valószínűséggel valaki más veszi át az üzletét.

II. A hatalom nem bérbeadható

Mikor megkérdezünk valakit, hogy miért nem szeretne királyságot, a többség legelső válasza az, hogy azért nem, mert nem tudja leváltani a Királyt, hogyha nem csinálja jól a dolgát. Én viszont azt állítom, hogy ez csak egy előnye. Képzeld magad egy olyan szituációba, ahol egy ellentmondásos és egyben fontos döntést kell hoznod. Ugyanazt a döntést hoznád, hogyha tudnád, hogy a hátralévő életed során vállalnod kell a felelősséget a döntéseidért; ellentétben azzal, amikor tudod, hogy négy év múlva amúgy is megválasztanak valaki mást, akire rá hárul mind a felelősség? Egy politikus általában négy évet tölt a hivatalban. Négy évéből minimum egyet kampánnyal tölt, tehát nagyjából három éve marad hátra a kormányzásra. Három év nagyon kevés idő, és egy politikus, aki nem is biztos abban, hogy újraválasztják-e, nem fog keményen törekedni a jövőre való tervezéssel. Helyette, rövidtávú célokat tűz ki, ami azt jelenti, hogy haszontalan projektekre fog költeni, hogy növelje a GDP-t. A hosszútávra szóló tervek nem hoznak hasznot, mert nem hangzanak valami jól egy választásnál. Ez ugyanolyan, mint egy olyan lakást bérelni, amely mindig beázik. Aki bérli, nem biztos abban, hogy marad-e az elkövetkezendő pár évben, ezért vagy egy olcsón megvalósítható ötlettel áll elő, ami hosszútávon egyben több munkát is igényel, vagy még csak meg sem próbálja javítani, hiszen egy pár év múlva úgyis valaki más problémája lesz már. Egy Király élethosszig marad hatalmon, ő nem csak egy bérlő, hanem tulajdonos; s mivel ő a tulajdonos, nagyobb a lehetősége annak, hogy a szivárgó cső megfelelő javításra kerül.”