Érettségi előtt - amiről szól a jobbikos alelnökváltás, és amiről nem

„Komolyan úgy nézne ki a képlet, hogy a kültelki bunyós Novák Előd helyett a belpesti úrifiú Janiczák Dávid jön? Hogy a vérivó náci Szávay István helyébe az EU-konform, mérsékelt, besimuló Toroczkai László érkezik? Hogy az emberevő fasiszta Apáti Istvánt az Amnesty International ügynöke, Fülöp Erik váltja?

Ugye, milyen hülyén hangzik ez így? Mert hülyeség is. A pártelnök nem azokat váltotta le, akiktől ez a párt radikális volt, és nem azokat hozza be, akiktől majd nem lesz az. Mint, ahogyan az is olcsó, és méltatlan magyarázat volna, hogy a távozók és az érkezők között a fő különbség, hogy az előbbiek alkalmatlan, az utóbbiak meg alkalmas vezetők. Mert az előbbiekről azt tudjuk, hogy alelnöki idejük alatt az ország második legerősebb politikai erejévé tették a Jobbikot – az utóbbiakról meg azt, hogy sikeres, népszerű polgármesterek. Ha minden spekulációt és indulatot félreteszünk, és csak ezt nézzük, akkor most, 2016 április végén a távozók sikerét nem lehet kétségbe vonni – az érkezőkében meg nincs miért kételkedni. S, hogy akkor miről is szólt ez az elmúlt drámai másfél hét?

Tessék két kézzel megkapaszkodni a székben: a hatalomról.

(...)

Irgalmatlan nehéz vizsga ez. Nagy hiba lenne most kiátkozni, kicsinyesnek, vagy hülyének bélyegezni és kicsapni a suliból azt, aki még görnyed a feladatsor felett. De azért az legyen világos: aki megoldja, az a maga közéleti érettségijét teszi le, és bebizonyítja, hogy nem csak vezető, de felelős politikusnak is alkalmas. Aki pedig képtelen lesz rá, az – akármilyen becsületes, jó srác, akármennyire is megszerettük a gimiben – megbukik…”