A liberalizmus halott

„A szocialista világbirodalom összeomlása után úgy tűnt, hogy a nyugati típusú liberális demokráciák győzedelmeskedtek a totalitárius rendszerek fölött. Azonban az arab tavasz sikertelensége, Kelet-Európában és Ázsiában az autokrata rendszerek felemelkedése, valamint a nyugati társadalmakban felszínre törő szociális, politikai, és gazdasági egyenlőtlenségek és feszültségek a liberalizmus bukását jelenthetik − írja Roger Cohen a The New York Times oldalán megjelent cikkében. 

»A liberalizmus halott. Vagy legalábbis közel áll a bukáshoz. Negyedszázaddal ezelőtt diadalmaskodott, amikor úgy tűnt, a liberális demokrácia egyértelműen a hatalmas véráldozatot követelő totalitarizmusok fölé kerekedett, azonban most kívülről és belülről is ostrom alatt áll« − írja a szerző. Cohen úgy véli, a nacionalizmus és az autokrácia az irányítás és a manipuláció új formáit gyakorolják az emberek felett, akik a berlini fal leomlása után is még mindig »fogékonyak az előítéletekre, elutasításra (…) és a félelemre«.

A kommunizmus bukásával, az addig zárt társadalmak nyitottá válásával, a globalizáció korának beköszöntével, valamint az Egyesült Államok szuperhatalommá válásával párhuzamosan Francis Fukuyama 1989-ben írott gondolatai beigazolódni látszottak, miszerint »a Nyugat és a Nyugat eszméinek diadalma abban nyilvánult meg, hogy a nyugati liberalizmus életképes alternatívái totálisan kimerültek”. Az elemzés Fukuyamára támaszkodva rámutat, hogy ebből adódóan a történelem a nyugati típusú liberális demokráciának, mint a kormányzás végső formájának az egyetemessé válásával ért véget.

Cohen a fentieket ésszerű érvelésnek tekinti, aminek volt értelme. Emberek százmilliói váltak szabaddá a szovjet birodalom összeomlásával. »Tudták − mindenki tudta − melyik rendszer működött jobban.«

Az emberi történelemre visszatekintve viszont Cohen szerint »a liberális demokratikus kísérlet nem volt más, mint egy rövid közjáték« − a Felvilágosodásból eredeztetett eszmével együtt, mely szerint az egyének olyan elidegeníthetetlen jogok hordozói, amelyekkel szabad akaratukból formálhatják sorsukat. A cikk szerint a teljes szuverenitás, az Istentől származtatott abszolút hatalom, az Isaiah Berlin által használt »irracionális hitbéli vakbuzgóság« korszaka sokkal tartósabb volt.

Ezek az »irracionális erők« ma is megtalálhatók Donald Trump Amerikájában, Marine Le Pen Franciaországában, Putyin Oroszországában, vagy akár Észak-Koreában. »A jog uralma alatt működő képviseleti kormányzás unalmas egy olyan kor számára, amely a hatalom és erőszak képeivel játszik az én-központú közösségi médián és online játékokon keresztül.«”