Erkölcstelen jogbűvészek

„Manapság sokan aggódnak a jogállamiság hazai állapota miatt. Ők úgy vélik, hogy a kormánypártok öntörvényű, arrogáns, gátlástalan és cinikus módszerekkel próbálják zsákmányként kezelni az ország vagyonát. Pedig Magyarországnak még sosem volt ennyire »jogszabály-orientált« kormánya. Elég csak Lázár János reakcióját megemlíteni, amikor a kopasz verőemberek népszavazási „incidenséről” kérdezték az újságírók. – Beadott valaki népszavazási kezdeményezést a vasárnapi nyitva tartásról, vagy sem? – kérdezett vissza a Miniszterelnökség első számú vezetője. – Igen – felelte a megszeppent újságíró. – Akkor mi a gond? – rögzítette a tényállást a kancelláriaminiszter.

És igaza van. A jog nem ismeri a kopasz, kigyúrt és primitív jelzőket, csakis a szikár tényeket, jogi aktusokat, paragrafusokat, illetve bekezdéseket. Ebbe a logikai menetbe illik a kormányzat azon reakciója is, amely alapján a postatörvényt és a jegybankról szóló jogszabályt módosította, mivel szerinte az általuk használt közpénz a kezük között átlényegülhet. (...)

A többségükben keresztény-konzervatív gyökerű Bibó István Szakkollégium egykori diákjai is tudják, hogy sok múlhat egy »i« betűn. Nem mindegy, hogy homoiusziosz (Istenhez hasonló) vagy homousziosz (Istennel egylényegű), hiszen a negyedik században bő fél évszázadon keresztül két zsinat is vitatkozott ezen. (A két szó csak az „i” betűben tér el, jelentésében mégis ég és föld a különbség.) A nemzet bankjának vagyona közpénz. Ha azt egy saját maga által létrehozott alapítványnak átadja, ellopja, átstrukturálja, befekteti, elosztja vagy akár csak diszponálja, akkor az továbbra is közpénz marad, és még a közvagyon jellegét sem veszíti el. Mint ahogyan az sem mindegy, hogy jellegű vagy jellemű. E két szó is csak egyetlen betűben különbözik, mégis tökéletesen leírja a hazai közállapotokat, akarom mondani jogállapotokat.”