Az államtitkár hazudik

„Ez az érv először is álszent. A KDNP–Fidesz-kormány egyetlen lépést sem tett az esélyegyenlőtlenségek mérséklése érdekében. Sőt könyörtelen cinizmussal gondoskodtak a társadalom peremére szorultak lemorzsolásáról: a 16 évre csökkentett tankötelezettséggel és a továbbtanulás szempontjából – de a munkavállalás szempontjából is – zsákutcát jelentő »tanonc­oktatás« restaurációjával. Mára már a Híd program is lekerült a napirendről (amely persze újabb szegregátumok létrehozását jelentette a kormányzati víziók szerint). Állami fenntartás ide vagy oda, a kötelező óvodába járás, a délutáni iskolában maradás kötelezettsége alól a középosztály rendre kivonta, »védettebb helyre« vonta vissza gyermekeit.

Az önkormányzatok különböző teherbíró képessége valóban pontosan visszatükröződött az iskolák infra­struktúrájában – a húgyszagú mosdótól az amortizált digitális berendezésekig –, de a központosított állami birtokbavétel ezen a téren nem hozott változást. Sőt fokozta a leszakadó régiók, kistájak (gyakorta etnikai elkülönüléssel tetézett) szegregációját. Nem létezett semmiféle fejlesztőprogram a hátrányos helyzetű települések fejlesztésére! Mindennap újabb és újabb rémtörténetek jutnak el hozzánk erről a területről. Legutóbb a mélyszegénység bugyraiból önerőből (házainak falára festett, megannyi feltűnést keltő, idegenforgalmat vonzó, művészi erejű alkotásokkal) kitörni kívánó észak-magyarországi faluból, Bódvalenkéről kaptunk híreket, melyek szerint a 16. születésnapjukhoz közeledő cigány gyerekek tanulmányi eredményeit mesterségesen lerontják, hogy lemorzsolódásukat »megkönnyítsék«. Az állami felelőtlenség így csapódik le egy-egy konkrét iskola életében.”