1848-ban az állam egyszerűen papírpénzt teremtett a semmiből és kinevezte azt az ország hivatalos pénzének. Ezek voltak az úgynevezett Kossuth-bankók.
Vendégszerzőnk, Szabó Gergely (Pénzriport) írása
Különös története van az 1848-49-es forradalmi és szabadságharcos magyar kormány pénzteremtési kísérletének. A történetet alább olvashatják.
A történet ott kezdődik, hogy 1816-tól kezdve a Monarchia pénzét az Osztrák Nemzeti Bank (ONB), egy bécsi magánbank bocsátotta ki. Az ONB „garantálta” a bankjegyek átváltását ezüstre.
Az 1848-as forradalom kitörésekor Kossuth kezdeti terve az önálló, ezüstre beváltható papírpénz megteremtése volt. A magyar pénz ezüstfedezetét az ONB-nél lévő ezüstkészletből kívánta megszerezni. Kossuth fel akarta kérni a lakosságot, hogy a nála lévő ONB-bankjegyeket váltsa át a magyar kormány által kibocsátott pénzjegyekre. Kossuth tervének második lépése az lett volna, hogy a beszolgáltatott ONB-bankjegyeket az ország központilag váltsa át ezüstre az ONB-nél. Így a magyar pénzjegyek mögé 100%-os ezüstfedezet került volna.
Az elgondolás azonban kivitelezhetetlennek bizonyult.
Az ONB-nek esze ágában sem volt lemondani pénzteremtési monopóliumáról, sem pedig az ezüstkészleteit feladni. A pénzkibocsátás monopóliuma igen jövedelmező tevékenység volt. Az ONB semmiből teremtett bankjegyei úgy kerültek be a forgalomba, hogy a bank ezeket kölcsön adta az államnak, vállalkozásoknak, illetve magánszemélyeknek. Így az ONB megnyerte az összes forgalomban lévő bankjegy kamatait minden évben. Nagyságrendileg 220 millió forint bankjegy volt forgalomban; 5%-os átlagos kamatot feltételezve, ez évi 10 millió forint nagyságrendű kamatnyereséget eredményezett.
Az ONB, ha akarta volna, sem tudta volna átváltani a papírpénzeket ezüstre, mivel közel hétszer annyi bankjegy volt forgalomban, mint amennyi ezüsttartalék: 220 millió forint bankjegy 30 millió forint ezüstkészlettel szemben. A Magyarországon forgalomban lévő bankjegyek átváltása teljesen kiürítette volna a bécsi bank ezüstraktárait.
Mielőtt azonban Magyarország az ONB-bankjegyek ezüstre történő beválthatóságát tesztelhette volna, a bécsi jegybank már 1848 márciusától nem bocsátott a bankfiókok rendelkezésére elegendő ezüstöt, majd májustól pedig hivatalosan is megszűntette a konvertibilitást. Kossuth számára hamar világossá vált, hogy az ONB-nél lévő nemesfém-fedezet elzárva marad Magyarországtól és más megoldást kell keresnie.
A kormány pénzkibocsátási terveit nehezítette, hogy az állam kezdetben nem rendelkezett a pénznyomtatáshoz szükséges eszközökkel. Ezért Kossuth kénytelen volt egy már meglévő magyarországi bankot, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot felkérni az önálló pénz megteremtésére.
Kossuth Lajos szerződést kötött a bankkal. A szerződés értelmében Kossuth 5 millió forintnyi nemesfémet gyűjt össze közadományozásból, amelyet a banknál helyez el. A bank összesen két és félszer ennyi, 12,5 millió forintnyi bankjegyet nyomtat. A bank a teljes összegből 5 millió forintot ingyen, 4 millió forintot kamat ellenében a kormány számára rendelkezésre bocsát, 2,5 millió forintot hazai vállalkozások számára kölcsönöz ki, 1 millió forintot pedig megtart saját magának. Amennyiben a közadakozásból kevesebb gyűlik össze, úgy a kibocsátandó bankjegyek mennyiségét arányosan csökkentik, megtartva a 40%-os fedezeti arányt. A közadományozásból végül jelentős, de a vártnál alacsonyabb összeg; közel 2 millió forintnyi nemesfém állt rendelkezésre.
1848 nyarán világossá vált, hogy a forradalom vívmányait nem lehet békés úton megtartani, a bécsi udvar vissza kívánja állítani teljhatalmát Magyarországon és az országot katonai támadás fenyegeti. Kossuthnak azonnal nagyobb összegű pénzre volt szüksége, hogy elkezdhesse a katonai felkészülést.
Kossuth Lajos átvágta a gordiuszi csomót, megtalálta a módját, hogy hogyan teremtsen pénzt a magánbankoktól függetlenül, ingyen. Egyszerűen az állam papírpénzt teremtett a semmiből és kinevezte azt az ország hivatalos pénzének. Ezek voltak az úgynevezett Kossuth-bankók.
A Kossuth-bankókat összesen közel 60 millió forint mennyiségben bocsátották ki. Ez az összeg kevesebb, mint a Monarchiában lévő teljes pénzmennyiség harmada, így ez a mennyiség nagyságrendileg összhangban lehetett Magyarország akkori gazdaságának pénzigényével. Ha a szabadságharc győzelemmel zárul, akkor a Kossuth-bankók minden bizonnyal értékálló, a hazai pénzforgalmat kielégítő fizetőeszközök maradhattak volna.
Viszont taktikai hiba volt a közadakozásból összegyűjtött nemesfém-tartalékot a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankra bízni. 1848 telén a kormány a betörő császári seregek miatt kelet felé visszavonulásra kényszerült és székhelyét Budapestről Debrecenbe tette át. A visszavonulás során a bank vezetői nem működtek együtt maradéktalanul a nemesfém-tartalék keletre menekítésében. Az 1849 januárjában Pestre bevonuló Windischgrätz egyik első útja a bank trezorjához vezetett, ahol lefoglalta a közadakozásból összegyűjtött nemesfém-fedezetet. Hiába szerezték tehát vissza a magyar csapatok 1849 májusában Pestet, ekkorra az érckészlet már régen Ausztriába, az ONB-hez került.
A szabadságharcot végül a Bécs által fizetett cári hadseregek támogatásával verték le. A magyar nemesfém-fedezet elveszítése így duplán kedvezőtlennek bizonyult. Ezzel az ország nemcsak a saját pénzügyi helyzetét gyengítette, hanem az ellenségét erősítette.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Egyelőre homályos hogy miből, és milyen munkát kell érte végezni.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
