Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A kormány azt gondolja, hogy a tiltakozások alapvetően hatalmi-gazdasági logika által motiváltak és ennek megfelelően a bevett hatalomtechnikai eszközökkel kezelendők.
„Meglepő hogy a kormány kevés jelét mutatja annak, hogy tisztában lenne a problémák súlyával, illetve hogy készen állna változtatni szakpolitikáján. A pedagógusok tiltakozó mozgalmát egyszerre próbálja indokolatlan béremelési követelésként hitelteleníteni, és a mozgalom arcainak karaktergyilkosságával lejáratni.
Mindezt annak ellenére teszi, hogy nem csupán politikai ellenfeleinek a támogatói, de saját szavazói is világosan érzik: a közoktatási rendszer nagy bajban van. Nem megfelelő tudást, nem megfelelő körülmények között próbálnak átadni a túlterhelt pedagógusok a szintén túlterhelt diákok számára. Éppen ezért érdekes megvizsgálni, hogy mi okozza a helyzet látványos félreértését? Vajon hasonlóképpen a netadó bevezetéséhez, ezúttal is rossz kormányzati ötletről van szó csupán, amit a tiltakozások hatására visszavon a kormány, vagy valamilyen mélyebb ellentmondásról? (...)
Noha az eredeti felhalmozás logikája korántsem irracionális, mégis rendkívül beszűkült racionalitás jellemzi. Abból fakadóan, hogy kizárólag a gazdasági-hatalmi térnyerésre van tekintettel, nem képes hozzáférni az alrendszerek működtetésének funkcionális szempontjaihoz. Ez alapján érthető meg, hogy miért érti és kezeli félre alapvető szinten a kormányzat az oktatási (és egészségügyi) rendszerrel kapcsolatos problémákat.
Azt gondolja, hogy a tiltakozások alapvetően hatalmi-gazdasági logika által motiváltak és ennek megfelelően a bevett hatalomtechnikai eszközökkel kezelendők. Azonban az önös érdekre hivatkozva történő hiteltelenítés vagy az ellenséges politikai véleményként történő beállítás logikája ebben az esetben nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ennek oka pedig az, hogy a tiltakozások motivációs bázisa az oktatási rendszernek a résztvevők számára első kézből megtapasztalt diszfunkciója. Ez az élmény elsősorban abból fakad, hogy sem az érintetteket, sem a szakértőket nem vonták be a köz- és felsőoktatás átalakításának folyamatába és véleményüknek a működtetési döntésekbe való becsatornázására továbbra sincs mód.”