Rendszerváltások és az oktatás válsága

Rettenetes, hogy azok akiknek tanítani, nevelni kéne a gyerekeket, ilyen gyűlölettől fröcsögő, szemét alakok. Persze otthonról hozta az erőszakot és gyűlöletet. Ávósivadék.

sik szuterén .

Egy igazi tanár /nem pukli/ véleménye: "A rendszerváltás óta a ti kezetekben volt a leghosszabb ideig az oktatási tárca, és mit kaptam én tőletek? Az volt nektek a jó tanár, aki gyártott egy mutatós projektet, be sem ment az órára, hanem a gyerekekre bízta a megvalósítást, akik az óra második felében már kártyáztak. Ez csak egyetlen példa, és szerencsére nem mindenki és nem mindenhol követte. De sok ehhez hasonló eljárás inkább kapott dicséretet, mint a komoly és megfeszített munka, mert azt vártátok, hogy a munkát szórakozásnak álcázzuk. Ti nem a gyerekeket akarjátok felnőtté tenni, hanem a társadalmat akarjátok a gyerekeken keresztül sakkban tartani. És mindezt a felsőoktatás is visszaigazolta, szentesítette, mert az ellébecolt középiskolai évek után is be lehetett sétálni az egyetemekre, aztán ott folytatni a linkeskedést. Kinek a pénzén? Felnőtt egy tanárnemzedék, amelynek ez lett a normális élet. Most azt gondolják, hogy mivel világéletükben megszakadtak a munkától – nem is csoda, egy energiát elszívó anarchiában –, felháborító, hogy valaki ellenőrizni akarja őket és munkahelyüket. ... Drága madárkáim, a gyereket nem kellene becsapni! Ha majd a munkahelyét keresi, meg kell harcolnia a belépésért, és nem csinálhatja meg azt a sok mindent a főnökével, amit a tanárával most, az általatok berendezett iskolában büntetlenül megtehet. Hátrább az agarakkal! Megint ti hergelitek a tanárokat, sőt a szülőket és a tanulókat, hogy tanácskozás helyett „meg nem gondolt gondolattal” a fejükben üres és tartalmatlan balhékkal foglalják le energiáikat. Csináljanak világraszóló botrányokat, a ti bevált receptjeitek szerint, hátha majd visszatapsolnak titeket, és rátok hallgatnak. Óva intem ettől pedagógustársaimat. Az ő hátukon nem kellene újra bevonulnotok a parlamentbe. Elég baj az is, hogy az emberek gondolkodásán elvégeztétek a maradandó ecsetvonásokat. Féltitek a szabadságot a rendtől? A ti rendetlenségetek nemcsak az oktatást, de az egész társadalom morálját ássa alá. Ez már bebizonyosodott. Jöjjön el a szabadság, ami rendet is szül, de nem azt, amit ti diktáltok. Legyen tartalmi és rendszerbeli megújulás, de ha bele akartok szólni, előbb újuljatok meg ti is."

Kiakadt a pukliméter, ez még hagyján, de nagyon nem szeretném, ha a gyerekem egy olyan iskolába járna, ahol az igazgató azt látja munkája értelmének, hogy szembeforduljon az ország kormányával. Ez az ember súlyos szereptévesztésben leledzik, nem gyermekeket kellene felhasználnia ahhoz, hogy ő dobbanthasson. DE MINDEGY IS, HA EGY IGAZGATÓNAK EZT MAGYARÁZNI KELL, akkor régen rossz. Csinálják csak, de az egyeztetéseken részt kellene venniük, legalább a látszatát megadják annak, hogy ők egyezkedni akarnak. És hogy ki van az asztal másik oldalán az nem az ő dolguk, az ő dolguk a megegyezés lenne. DE NEM AKARNAK ILYESMIT, CSAK CIRKUSZT ÉS KARNEVÁLT. És ezek az emberek tényleg azt hiszik, hogy valaki őket meg akarja szántszándékkal alázni? Hát erre csak azt tudom mondani, hogy ki mint él, úgy ítél!