Szlovák választások: megerősödő szélsőségesek és apátiába esett magyar szavazók

„Az MKP 2010 és 2012 után az idei parlamenti választáson sem tudott mandátumot szerezni, miközben a demográfiai folyamatoknak köszönhetően az egyébként stabil választói bázisa megcsappant. A Híd párt a déli, magyarlakta járásokban az elmúlt hat év alatt 50 ezer szavazót veszített el, erősödni csak Pozsonyban és a nem magyarlakta járásokban tudott. 

A két párt közötti törésvonalat az etnikai jelleg jelenti: az MKP számára elfogadhatatlan a Híd interetnikus jellege, az utóbbi viszont a tisztán etnikai alapon való politizálást anakronisztikusnak tartja. A törésvonal, a két párt önmeghatározása azonban a kormányalakítás fényében zárójelbe kerül: a nacionalista SNS-szel és a populista, számos korrupciós botránnyal terhelt Smerrel való hidas koalíciókötés az eljelentéktelenedés szélére sodorhatja a vegyespártot. 

A feltételezhetően számos liberális irányultságú szlovák választóját Bugár Béla pártja már a Ficóval folytatandó tárgyalások bejelentésének hírére elveszítette, a magyar szavazók pedig nem fogadják el, hogy olyan pártra szavaztak, mely hajlandó koalícióra lépni azzal a nemzeti párttal, mely a ’90-es évektől több ciklus során is az állam ellenségeinek tekintette a magyarokat. 

Önmagában a Híd esetleges meggyengülése nem eredményezi majd a magyar választók »visszatalálását« az MKP-hoz, amit jól mutatnak a 2012-es és a 2016-os választási eredmények is. Az MKP-ban Berényi József elnök lemondását követően tisztújítás lesz, az új vezetésnek a párt politikáját is új alapokra kell helyeznie. A már megkezdett fiatalításnak, közösségépítésnek folytatódnia kell, intenzívebb együttműködést szükséges kialakítania a parlamenti ellenzék elfogadhatóbb pártjaival (SaS, OLANO-NOVA), hatékonyabban kell reagálnia nem csupán a felvidéki magyar közösséget érintő eseményekre, hanem az ország mindennapjait befolyásoló fejleményekre is.

Történelmi felelősség terhelheti most az MKP-t és történelmi a lehetőség is: megfelelő, korszerű országos programmal, a politikából (és a Hídból) kiábrándultak sikeres megszólításával lehet remény a felvidéki magyarság politikai képviseletének megerősítésére. Ehhez pedig arra van szükség, hogy a jövőbeli magyar-magyar együttműködés minél szélesebb körű legyen.”