Nem szerencsés, hogy az S&P politikai kérdésekkel foglalkozik

„Az S&P leminősítéssel fenyegeti Magyarországot, ha romlik az MNB működésének az átláthatósága és veszélybe kerül az inflációs célkövetés rendszere. Emellett az MNB-alapítványok átláthatóságával is gondja van a hitelminősítőnek. Tesznek valamit azért, hogy ezeket az aggodalmakat eloszlassák?

Nem tartom szerencsésnek, hogy az S&P értékelésében politikai kérdésekkel is foglalkozik, vagyis azzal, hogy milyen pénzügyi intézmények vannak az állami szektorban, s milyen információkat kell kiadniuk. A jegybanki alapítványok ügye kétségtelenül nagy vitát vált ki, de immáron az Alkotmánybíróság feladata, hogy a kialakult jogértelmezési kérdést tisztázza.

De ha annyira hasznos célokat – oktatást, tudományos konferenciákat, tanulmányokat – finanszíroznak az alapítványok, ahogy azt az MNB állítja, akkor miért nem hozzák nyilvánosságra, mire költenek?

Sajnos nem tudom, milyen alapítványi adatigénylések zajlanak.

Mert november végén lemondott az egyik alapítványnál betöltött kuratóriumi tagságáról? Miért tette?

Túl sok lett a teendőm, a monetáris politikától és a pénzügyi stabilitás megőrzésétől az MKB privatizálásán át a tőzsdeelnökségig. Nem akarom szétforgácsolni magam.

Az nem tiltott monetáris finanszírozás, hogy az MNB-alapítványok közel 200 milliárd forintot tartanak állampapírban?

Nem, mert az alapítványok elváltak az MNB-től. Emellett a jegybanki alapítványok úgy jöttek létre, hogy a vagyonuknak csak egy részét használhatják fel közvetlenül, a másik részét befektetik, csakis alacsony kockázatú állampapírba. Hiszen, ha különféle részvényekbe tennék, akkor azzal kritizálnák őket, hogy kockáztatják a pénzüket. Ha az MNB tartalékba teszi az eredményét, az olyan, mintha nulla százalékos kamatozású bankbetétet nyitna. Ehhez képest az MNB az eredményéből juttatott vagyont az alapítványoknak, amelyek azt biztonságos, hazai állampapírokba fektetik. Ez biztos hozamot hoz, amit az alapítványok a céljaikra fordítanak, melyek teljesülését követően a vagyont visszaadják az MNB-nek. Azt majd a jövő eldönti, hogy e jelenlegi szervezeti és működési struktúrában az alapítványok jól működnek-e.

Ugyanakkor ingatlanokat is vesznek az alapítványok, méghozzá luxusokat, lásd a Vörösmarty téri Kasselik-Ház, a Várban lévő műemlék-épületek, kastélyok, kaszinó épület.

Ezek viszont részben a működésüket szolgálják, részben ugyancsak hozamot hajthatnak. A lakosság is állampapírba és ingatlanba fektet. Ha körülnézünk a világban, a jegybankok nagy része hatalmas képtárral, ingatlanállománnyal rendelkezik, s van olyan, amelynek saját egyetemet működtet. Több jegybanknak pedig van alapítványa. A probléma, hogy sokan e tevékenységüket száz év alatt építették ki, s a társadalom mára elfogadta őket. Lehet, hogy az a baj, hogy Magyarország pedig túl gyorsan építkezik.”