Fico markában…

„Két héttel ezelőtt azt írtam, hogy új kormány a Smer részvételével csakis olyan feltételekkel jöhet létre, amelyeket a koalíciós partnerei diktálnak. Abból indultam ki, hogy ugyanúgy, ahogy nem jöhetett volna létre Sulík jobboldali kormánya az SNS nélkül, úgy a Smer sem tudna kormányozni a Híd és a Sieť nélkül.

Ebben a helyzetben elég lett volna, ha a két párt vezetése elszántságot, keménységet mutat, és a Smer kénytelen lett volna elfogadni azokat a feltételeket, amelyeket végül nyilvánosan, erősen méltatlankodva elutasított. Pedig Bugár Bélának és Radoslav Procházkának olyan ütőlapok voltak a kezében, amelyekkel egy középszerű játékos is sokkal többet el tudott volna érni. Hogy miért játszottak ennyire rosszul, az mögött nem politikai okokat kell keresni.

Ha a két politikus a választóik képviseletében lépett volna fel, akkor nem meghunyászkodva, térden csúszva mennek a tárgyalásra azzal a kéréssel, hogy lécci, lécci, bocsánat, ha egy mód van, Robert Fico és Robert Kaliňák ne legyen már tagja a kabinetnek. És nem nyugodnak bele ilyen könnyen, hogy a Smer lehurrogta őket, ezért nincs mit tenni…

A nyilvánosság elé kellett volna állniuk, és bejelenteni, hogy az előző kormány elfogadhatatlan módszereit megtestesítő politikusoknak távozniuk kell, mert a Híd és a Sieť nem hajlandó legitimálni a Smer vezetőinek eddigi ténykedését. És aztán elengedhetetlen feltételként kitartani ez mellett, amíg ez nem teljesül, nincs mit beszélni a kormányalakításról. Hiszen a Smernek sokkal több vesztenivalója volt, mint amit Bugár és Procházka nyerhetett.”