A nők méltósága és a politika

„Ahogy a fenti példák illusztrálták, a nők emberi méltóságánál kevés aktuálisabb téma van – és ráadásul olyan téma ez, amely – a megszokott törésvonalakon túlmutatón – közös terepeket tesz láthatóvá. Meggyőződésem tehát, hogy érdemes ezen a vonalon elindulnunk, és együtt gondolkodnunk. 

Sok szempontból persze kényelmesebb a gettóinkban élni, és azt mondani, hogy »csak azzal állok szóba, aki mindenben egyetért velem«, vagy azt, hogy »ha nem vallja a 70-tételes listámat, nincs mit beszélnem vele«, de én azt tapasztalom, hogy ez nem visz minket előre. Apró lépéseket lehet csak célul kitűzni, és még azok eléréséhez is önreflexióra van szükség mindegyik oldal részéről. Ez annál is nagyobb kihívás, mert nagy a bizalmatlanság, és sok intézményes és politikai érdekösztönöz a távolság fenntartására. 

Ugyanígy van ez a nők méltóságának témájával is: fel lehet használni fegyverként is, másoktól való elhatárolódásra, falak építésére. A szilveszterkor Kölnben történt, döbbenetes és elfogadhatatlan események nyomán újult erővel beindult a »femonacionalizmus« jelensége: a feminizmus felhasználása kirekesztő és rasszista törekvésekhez. Konkrétan: »mi a nemek egyenlősége és a nők biztonsága mellett szállunk síkra, ők (menekültek, muszlimok) ellene«. Ez a megközelítés egyébként a közelmúltbeli németországi tartományi választási kampányban fontos szerepet játszott az Alternative für Deutschland pártnál. Az AfD, ahogyan számos más európai párt és kormány is, hirtelen kiáll a nemek egyenlősége és nők méltósága mellett – olyan politikai pártok, illetve olyan nemzeti kormányok, amelyek addig éppenséggel nem voltak ennek az ügynek a bajnokai. Kétségtelen, hogy nem szabad »fehér keresztény férfiak is bántalmaznak nőket« típusú elmismásolásokkal letudni azt a kihívást, amit a menekültválság és az iszlám bizonyos nőellenes értelmezései jelentenek Európa számára, és ezekre a kihívásokra az eddiginél határozottabb válaszokat kell adnunk; feminista oldalról és baloldalról is. Mégis, azt is látnunk kell, hogy az utóbbi hónapok retorikájában a nők méltósága a »mi kontra ők« létrehozásának eszköze, és ez nem lehet az utunk. 

Mert azt mindannyian érezzük, hogy baj van. Nő a gyűlölet és a kettéosztottság, erősödnek a »mi kontra ők« falak, párhuzamos valóságokban létezünk. Érezzük, hogy eddigi magyarázataink nem elegendőek a helyzet megértésére. És a közbeszédet figyelve újra és újra azt tapasztaljuk, hogy mindig van lejjebb. Érezzük tehát, hogy máshogyan kellene beszélnünk egymással.”