Országomat egy arcért!

„Mintha a helyrehozhatatlanság réme kísértene a rugalmatlan európai politikában. A valóság nem foglalkozik egyes politikusok arcvesztésével. A menekültek szűnő áradását illetően sok illúziónk az idén sem lehet. Ha volna idő a tötyörészésre, kivárhatnánk, mit hoz a nyár, passzol-e már a valóság Merkel politikai arculatához. Ami, olvastunk erről, oly »humánus«. (Kérdés, kikhez. Merthogy Németország őshonos lakosaihoz és a következő generációkhoz nem az, azt a tartományi választási eredmények világosan jelzik.) Az sem tűnt nagyon humánusnak, amikor Merkel tavaly szeptemberben a csillagos eget határozta meg határnak a befogadandó menekültek számát illetően, s ezzel a szólószámmal az egész uniót cserbenhagyta, minket pedig, uniós szabálykövetésünk miatt, egy szerencsére ideiglenesnek bizonyuló összeurópai gyűlölethullámnak tett ki. Félt a »humanitárius katasztrófától«? Akkor most is félhetne. Mert a humanitárius katasztrófa réme nem múlt el, sőt. Törökország az EU-n kívül, Görögország az EU-n belül válik egy hatalmas menekülttáborrá. A törököknél kétmillió menekült tartózkodik, és várja, hogy továbbjusson Európába. Az EU a menekültáradat visszatartására a megígért hárommilliárd euró mellé szánalmas igyekezettel kilátásba helyezte Törökország majdani felvételét az EU-ba. Közel az idő, amikor a Boszporusz Gibraltárba helyezését is megígérné Brüsszel, csak maradjon a migránstömeg a törököknél. Ankarában október óta a harmadik merénylet történik. Európa vár, kivár – mire vár? Arra, hogy az ankarai robbantásokban meghalt emberek száma meghaladja a párizsi merényletsorozat halottaiét? A vasárnap esti robbantással együtt meghaladta. (Októberben 87, januárban 37, márciusban 37 halott a török fővárosban.) Ja, és tényleg: a török zászlót mikor festi föl arcára Párizs, Berlin és Budapest?

A német kancellár sminkel: fontos neki az arca. Mi lesz, ha elveszti, és a humánus asszony helyett már csak egy tanácstalan, ijedt nőt látnak benne az uniós polgárok milliói?”