Kömlődi Ferenc, a Mandiner.digit szerkesztőjének írása
„Sok van, mi csodálatos, de a futballnál nincs semmi csodálatosabb.” Buddha, Darwin, Gandhi és Ray Kurzweil mellett Johan Cruyff volt az egyik példaképem. Neki köszönhetjük, hogy a futballnál tényleg nincs semmi csodálatosabb.
Johan Cruyff tavaly késő ősszel jelentette be tüdőrákját. Bő egy hónapja nyilatkozta, hogy 2-0-ra vezet a betegség elleni küzdelemben. Március 24-én, 68 éves korában elveszítette az utolsó meccset…
Az elmúlt fél évszázadban, de valószínűleg az egész történelemben senki nem volt akkora hatással a futballra, mint az Ajax és a Barcelona egykori legendás játékosa, edzője. Cruyff testesítette meg a proaktív modern futballt, tette fel Hollandiát a focitérképre, az ő szellemgyermeke az utóbbi tíz év világverő Barcelonája. Johan Cruyff több volt futballistánál, edzőnél, labdarúgásnál. Filozófiává lényegítette a sportágat, egy korszak jelképévé, ikonná, guruvá vált.
Miatta szerettek bele milliók – köztük e sorok szerzője is – egy életre a fociba, Ajaxba, holland válogatottba, Barçába, Katalóniába. Két csapat és két ország futballját változtatta meg egyszer, s mindenkorra. Egész életében két város, Európa két legkúlabb városa, Amszterdam és Barcelona között járt félúton, bár az elmúlt évtizedekben inkább az utóbbiban élte a megváltók örökösen kritizált támadott, rajongott életét.
Szegény amszterdami családba született, apját gyerekként veszítette el, anyja takarítónőként dolgozott az Ajaxnál, végigjárta a klub szamárlétráját. Az óriási tehetségre az első csapat akkori edzője, Vic Buckingham figyelt fel, 1964-ben mutatkozott be, majd az 1960-as évek közepétől a Hollandia márkajegyévé vált totális futballt megálmodó Rinus Michels, valamint a méltatlanul keveset emlegetett, pedig a nagy Ajax három Bajnokcsapatok Európa Kupájából kettőt jegyző Stephan Kovacs keze alatt nőtt fel, lett belőle szupersztár.
A kései 1960-as években Amerika a hippimozgalomtól, vietnami háború elleni tiltakozástól és az ellenkultúrától volt hangos, Angliában megszületett a popzene, Európa a párizsi diáklázadás és a prágai tavasz ritmusára lélegzett és jött a Holdra szállás. Azóta csak az 1990-es évek telítődtek ennyi pozitív energiával, s hoztak ennyi változást.