Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
A Glasshouse a 27. században játszódik. Az emberiség túljutott már az úgynevezett Cenzúraháborúkon, és boldogan éli poszthumán lehetőségekkel teli életét.
„Stross regényének báját az adja, hogy folyamatosan ütközteti a felvilágosult, liberális nézőpontot az »Amerikai álom« utasainak világával. A szerző - talán túl nagy egyértelműséggel, de nem kevés iróniával – azt sugallja, hogy korunk a maga szexizmusával, determinikusságával mennyire alantas a felsőbbrendű 27. századi élettel szemben.
Robint viszont csakhamar előző életének emlékképei kezdik el kínozni, és kis idő elteltével egy furcsa, a Glasshouse-ba nem illő tárgyat talál. Kiderül, hogy miért pont ők kerültek ide, és hogy igazából mi is a célja a kísérlet kiagyalójának.
Charles Stross regénye egy gördülékenyen megírt, pergő science fiction regény. Könnyű felismerni, miért kedvelték annyira a kinti olvasók: jó a jövőbeli világ, érdekes a Glasshouse ötlete. Az az egy bajom van csak a regénnyel, hogy a nagy része az általunk jól ismert kulisszák között játszódik. Óriási a kontraszt a jövő változatos ábrázolása és a huszadik századi város élete között: az utóbbi kiszámíthatóbb, ismertebb, ezért kevésbé izgalmas, és Stross nem is dobta fel túlságosan. Sokszor eszembe jutott A stepfordi feleségek sztorija, hiszen ott is egy zárt közösségben játszódtak az események, de ott érdekesebbek voltak a viszonyok, a nagy releváció nélkül is több volt a feszültség.”