Az Őrség-tetralógia első regényében minden adott, ami elfeledteti az ázott betonkocka szagát és a híg, felvizezett kávé ismerős ízét, ha a hétköznapokra, a munkára és magára Oroszországra gondolunk. Az író még az ezredforduló előtt jelentette meg urban fantasy sorozatának kezdő kötetét, amelyet itthon a Galaktika indított útjára 2007-ben. Miről is van szó?
Moszkvában két természetfeletti csoportosulás (az Éjszakai Őrség és a Nappali Őrség, tagjai Másféléknek nevezik magukat) tartja ellenőrzés alatt az emberek számára láthatatlan és ismeretlen területet, a Homályt. Azon kívül, hogy emberek üdvét szem előtt tartják, saját gesztenyéiket is sütögetik. Ezen hatalmi torzsalkodásaikat az Inkvizítorok felügyelik, akik kegyelem nélkül teszik a dolgukat, ha a helyzet úgy hozza. Ebben a felállásban az Éjszakai Őrség egyik járőréhez, a varázslóként működő Anton Gorogyeckijhez, csapódik az olvasó, aki irodistaként indul, majd terepen dolgozó műveletisből egyre fentebb tornázza magát a ranglétrán, miközben éli az életét és különböző kalandokba keveredik.
Moszkva felkerül az urban fantasy térképére
Az elsőre angolszász orientációjúnak gondolt urban fantasy-közegben örömteli, hogy az orosz főváros felkerül a térképre. Lukjanyenko egy aránylag egyszerű világot vázol fel, nem borzasztóan részletes, annyi információt ad, amennyi az élvezethez elengedhetetlenül szükséges, nem töpreng, inkább rámutat a rendszer csiszolatlanságaira. Moszkva atmoszférája, hangulata néhol ismerősnek is tűnhet, különösen úgy, hogy összehasonlítási alapként Budapestet hozza be a fordító. A lerobbant lakótelepi emeletes házak lakóinak új oldalával találkozhatunk: az eddig ismertnek gondolt szomszédról kiderül, hogy vámpír, és a Setétek oldalán áll. Az irodában dolgozó kollégák mindannyian hatalmas erővel rendelkező Másfélék, így minden probléma nélkül cserélnek testet, váltanak nemet vagy alakulnak át állattá, lépnek be a lét három különböző síkjára. A szavaknak hatalma van, vagyis a káromkodások átkot hoznak azok fejére, akiknek címezték őket.
A kötet három történetet ölel fel, körülbelül egy-másfél év távlatában. A prológusok kivételével Anton tudósít a világában történtekről. Az elsőben, a Sajátos sorsban egy kisfiú és egy fiatal lány körül bonyolódik a cselekmény, akik felkeltették az Őrségek figyelmét. A másodikban, az Övéitől övezettenben Anton és az előzőekben megismert segítői közösen próbálják kézre keríteni azt a valakit, aki a mindkét őrség által elfogadott megállapodást felrúgja. Anton kételkedni kezd saját magában és korábbi döntéseiben, keresztkérdéseket tesz fel magának, amelyekkel a helyét próbálja megállapítani a szembenálló felek sakkjátszmájában. A harmadikban, a Csakis övéinekben a korábban háttérben lappangó történetszál jóval nagyobb hangsúlyt kap, az író nagyon sok kérdést megválaszolatlanul hagy, bízva abban, hogy az olvasó visszatér a moszkvai homályba.