"Amikor Emil Boc polgármester kedvesen szembemosolyogva az ünneplő magyarokkal azt mondta: büszke arra, hogy egy kolozsvári Oscar-díjat kapott, »akkor is, ha magyar«, a tömeg pedig megtapsolta. (...)
Miközben Kolozsváron civilek akcióznak, perelnek, próbálják a rendelkezésükre álló eszközökkel kivívni a többnyelvű városnévtáblákat, mert az érdekvédelmi szervezet a kiállással, a képviselettel, a kiharcolással, van elfoglalva, az ügyvezető elnök amiatt fintorog, hogy »egy bátor mélymagyar« merészeli bekiabálással megzavarni az ünneplő »magyar embereket« éppen mosolyogva szembeköpő Emil Boc megtapsolását.
Pedig március 15-én Kolozsváron – döbbenet, ugye? – az a bekiabáló »mélymagyar« volt az egyetlen, aki kiállt és képviselt, éppen azt, aminek a kiharcolásával az érdekvédelmi szervezet 26 éve kampányol veszettül – és eredménytelenül. Aki miatt az ügyvezető elnök szerint »mindannyian« szégyellték magukat, az az egyetlen »mélymagyar« mert megszólalni, és alázott porrá kiállást, képviseletet és kiharcolást."