Az erdélyi magyarság, ezen belül a székelyek autonómiaigénye huszonhat éve búvópatakszerűen befonja és meghatározza az erdélyi magyar politikát.
„Az erdélyi magyarság, ezen belül a székelyek autonómiaigénye huszonhat éve búvópatakszerűen befonja és meghatározza az erdélyi magyar politikát. Az ezredforduló környékén ez okozta a legmélyebb törésvonalat a legnagyobb külhoni magyar közösség képviseletében. Az ún. »radikálisokat«, akik Tőkés László köré csoportosultak, az ún. »megalkuvók« akkortájt kezdték kiszorítani az addigi egyedüli politikai formációból, a Romániai Magyar Demokrata Szövetségből (RMDSZ). 2003-ban Tőkést megfosztották a tiszteletbeli elnöki címtől. Szimbolikus a kép: 2003-ban Szatmárnémetiben egymástól pár száz méternyire két rendezvény is zajlott. Az RMDSZ kongresszusán díszvendégként felszólalt Medgyessy Péter magyar és Adrian Nãstase román miniszterelnök. A Láncos templomban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendkívüli közgyűlésén Tőkés László püspök és hívei kezdeményezték az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) létrehozását.
Az alapvető különbség a két tábor között tehát ebben áll: míg az RMDSZ az »apró lépések politikáját« gyakorolva Bukaresten keresztül, pontosabban a kormányzati hatalom részeseként próbál valamiféle önrendelkezést elérni, addig az autonomisták toronyiránt mennének igyenöst előre.
Azt nem lehet állítani, hogy az RMDSZ ne ért volna el részsikereket. Csak az a nagy kérdés, hogy nem fizettünk-e túl nagy árat érte. Ugyancsak szimbolikus erejű példa: 1998-ban kormánykoalíciós pártként az RMDSZ a Bolyai Tudományegyetem újraalapításának elmaradása miatt csapdahelyzetbe került. Első felindulásból ki is akartak lépni a kormányból, majd a Kolozsváron újraalapítandó Bolyai Tudományegyetem helyett belengették a nagyszebeni székhelyű Petőfi-Schiller Multikulturális Egyetemet. Oltári nagy kamu volt, nem is lett belőle semmi, a Babeº-Bolyai Tudományegyetemen viszont jóval több magyar diák tanulhat azóta anyanyelvén.
A részsiker tehát azt jelenti, hogy a román hatalom tűréshatárán belül – többnyire önkormányzati fenntartású, vagy központi költségvetésből támogatott –, egészében vagy részlegesen magyar intézményeket lehet létrehozni és működtetni.”