Magára hagyták a fehér középosztályt

„Donald Trump és Bernie Sanders rendszerellenes, populista kampányainak sikere a 2016-os amerikai elnökválasztáson annak a jele, hogy az ország politikai élete már nem halogathatja a szembenézést az utóbbi évtizedek társadalmi változásaival. Meginogni látszik az a második világháború óta tartó paradigma, melyben a politikai siker kulcsa összhangba hozni a népes és jómódú fehér középosztály igényeit, félelmeit és ambícióit a leggazdagabbakéival – írja R. R. Reno a New York Times-ban.

Régóta hallunk a fehér középosztály vagy általában a középosztály hanyatlásáról az USA-ban és az egész nyugati világban. A történetet gyakran etnikai fogalmakba öltöztetik: a fehér Amerikát egy multikulturális Amerika váltja fel. Reno szerint azonban ez a narratíva, még ha van is benne igazság, csak eltereli a figyelmet a probléma gyökeréről. A populista politika sikere mögött álló ellentét valójában nem az USA társadalmát alkotó etnikumok között feszül, hanem azok között a fehérek között, akik jól jártak az elmúlt ötven év kulturális változásaival és azok között, akik nem. Valójában nem a középosztály pénzügyi válságáról van szó, hanem a fehér középosztály kulturális válságáról.

A felső középosztály sikere és a legalább látszólag meritokratikus társadalom azt az érzetet kelti azokban, akik nem a legszebb kertvárosokban laknak és nem a legjobb iskolákba járatják a gyerekeiket, vagy nem ezért versengenek, hogy akkor bizonyára lefelé csúsznak. A versengés kultúrája kiveti magából azokat, akik nem szeretnének vagy nem tudnak elsők lenni, és elzárja előlük az idealizált felsőközéposztálybeli lét valószerűbb, számukra is megvalósítható változatait. Reno szerint ezek a kulturális változások legalább annyira felelősek azért, hogy az amerikai középosztály már nem érzi magát biztonságban, mint a stagnáló fizetések.”