Líbia: csak bombákkal nem lehet háborút nyerni

„Líbiának jelenleg három kormánya van, három különböző városban: a fővárost, Tripolit a Líbiai Hajnal irányítja, Tobrukban van a Haftarhoz közel álló nemzetközileg elfogadott parlament és Marokkóban a nemzetközileg elfogadott elnöki tanács. Faiez Serraj miniszterelnök vezetésével. Az ENSZ hiába próbálja közelebb hozni egymáshoz a rivális frakciókat, miközben az Iszlám Állam befolyása növekszik az ellenőrzésük alól kiszorult területeken. Líbia már a terrorszervezet harmadik központjának tekinthető Irak és Szíria után, és a polgárháborús helyzet miatt más dzsihadista csoportok is megvetették a lábukat.

Az USA az elmúlt hónapokban felvette a kapcsolatot helyi milíciákkal és taktikai légicsapásokkal igyekezett megneheziteni a dzsihadisták terjeszkedését, mely során novemberben Dernában életét vesztette Abu Nabil, az Iszlám Állam helyi vezetője. Ezek sorába illik a február 19-i légicsapás is. A Pentagon Líbiát öt legfontosabb afrikai frontja között tartja számon. Az akciók Toaldo szerint − hasonlóan a korábbi, limitált katonai beavatkozásokhoz, mint például az Al Kaida elleni offenzíva Jemenben − nem fognak tartós eredményt hozni, mivel nem a problémára, pusztán annak tüneteire fókuszálnak. A Pentagon az Iszlám Állam helyi csapataival foglalkozik, amelyek jelenléte azonban csak tünete a tényleges problémának, a líbiai polgárháborúnak. Ahhoz, hogy a katonai akciók eredményeket hozzanak, átgondolt politikai stratégiának kell mögöttük állnia, amely egyelőre hiányozni látszik.

Az óvatos beavatkozás egyik oka az, hogy az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye közvetlen veszélyforrások elleni, önvédelmi célú támadásként engedélyez ilyen akciókat, tehát nem igényelnek hadüzenetet, ENSZ-határozatot vagy parlamenti szavazást. Az USA védelmi minisztériumában többen kampányolnak határozottabb beavatkozásért, amely valahogy úgy nézhetne ki, mint ami most Irakban és Szíriában történik: célzott csapások helyett sorozatos támadásokkal legyengíteni és elpusztítani az Iszlám Állam teljes infrastruktúráját. Toaldo szerint azonban, akárcsak Szíriában, az erősebb katonai fellépés nem érne semmit az Iszlám Állam ellen harcoló helyi erők közötti konszenzus nélkül.”