Csillogó balett és véres bunyók egyszerre – Into the Badlands évadkritika

Az AMC ritkán hibázik, ha sorozatgyártásról van szó. Még a tavalyi év vége előtt indították útjára a kissé posztapokaliptikus és nem kissé disztópikus Into the Badlands-et, amely a harművészetek világába kalauzol el. A sorozat alapkoncepciója, elsősorban a világa már önmagában merész, de annyira alapos és jó, hogy cseppet sem rizikós vállalás egy magas minőségű sorozatokat gyártó csatornának rámondani az áment. Ami viszont igenis masszív rizikófaktor, az a széria meglepő kivitelezése, az állandó tiszteletadások és az innen-onnan történő picike kis nyúlások, nem is beszélve jó néhány klisé felbukkanásáról.

Az Into the Badlands egy kínai regényt, a Nyugati utazást veszi alapul, ám nagyjából egy kézen meg lehet számolni, hogy mi bennük a közös (körülbelül mintha A rejtelmes sziget című Verne regényt akarnánk összehasonlítani a Lost – Eltűntek mind a hat évadával). A történet helyszíne Amerika, nem tudni, hogy mikor, de eléggé valószínű, hogy egy nagyobb kataklizma után. A vidéket hét báró uralja, abszolút feudális körülmények közt, a lőfegyverek pedig nem tudni, miért, de nem igazán léteznek – ellentétben a robbanómotorokkal. Így nagyobb szerep jut a kardoknak és a harcművészeteknek, a bárók hadseregeit ilyen jól képzett harcosok alkotják.

A főszereplő az Quinn báró jobb keze, Sunny, aki a bevezető rész elején összepakol egy csapat figurát az erdőben és magához veszi az egyik foglyukat, egy M.K. nevű fiút. A srácot a báró udvarába viszi, ahol kiderül, hogy M.K. nem szívesen maradna egy zsarnok társaságában, főleg, hogy állítólag egy mitikus helyen született és ő maga is rendelkezik valamiféle különleges képességgel. Így hát Sunny-val úgy döntenek, hogy hátrahagyják Quinn báró udvarát és megkeresik M.K. otthonát.

Már az első részben megtartott világfestegetés bőven elegendő ahhoz, hogy berántsa a nézőt, noha eléggé lassan és hosszasan alakul. A történet maga beemel jó néhány klisét, a próféciabéli kiválasztottól egészen a verhetetlen saolinszerzetesekig. A színészi gárda egytől-egyig rendben van, a Sunny-t játszó Daniel Wu finom és visszafogott alakítása remek, Marton Csokas pedig meglepő módon brillírozni tud a rajzfilmesen megírt Quinn szerepében. De ez még mind semmi: egészében nézve olyan merész és újszerű a teljes évad, hogy nem is igazán engedi a nézőt felállni a képernyő elől. Sőt, mindez kiterjed a megvalósításra is. 

A fényképezés, a rendezés, de még a vágás is erősen hajaz a képregényekre vagy még inkább a japán animékre. Kívülről minden színes és csillogó, belülről viszont mocskos és brutális – teljesen mindegy, hogy a harcokról van-e szó, ahol elegáns mozdulatok után nyílt törések következnek, vagy magukról a karakterekről, akik minden eszközzel próbálják elmaszkolni a személyiségük sötét oldalát. Ez a fajta kivitelezés olyannyira harsánnyá teszi, hogy előre borítékolható: nem mindenkit fog berántani elsőre. Azonban a lassú történetvezetés szépen elveszi a dolog élét, kifejezetten jól működik együtt, mint egész.

A legnagyobb kockázat, amin elbukhatna, az éppen a széria gerincét képező harcművészet. Hát, szerencsére nem teszi. Valóban látványos bunyókat kapunk balettszerű koreográfiával valamint kegyetlen és véres lezárással, csakhogy hiába a törött csontok vagy átvágott torkok, egyáltalán nem realisták. A stilizáció önmagában nem is lenne probléma, csakhogy az Alfred Gough–Miles Millar szerzőpáros úgy döntött, ha már harcművészet, legyen kövér, így egymást követik a röpködések, falon átrepülések és suhanások, megspékelve jó adag lassítással; mindez egészen pazar tiszteletadásként a régi ázsiai bunyósfilmeknek. (Na jó, energiagömböket még nem lőtt senki, de valószínűleg csupán idő kérdése a dolog.) Ez az a pont, ami sok nézőben kiválthatja az elkapcsolóreflexet, de attól még ez a sorozat integráns részét képezi, ami nélkül kevesebb lenne.

A készítők tehát nem kis fába vágták a fejszéjüket és ahol csak tudtak, kockáztattak. Tényleg nézőfüggő, hogy kinek jön be az ilyen stílusú akciózás, de az értékelések azt mutatják, hogy a kocka jó oldalára fordult.

*

Javítás: Korábban azt állította ez a cikk, hogy a Nyugati utazás japán regény, de közben megtudtuk, hogy kínai. Ennek megfelelően javítottuk a szöveget.