Hazugságok újratöltve

„Az ember ősidők óta folytatja legtöbbször reménytelennek látszó küzdelmét azért, hogy a jelenségvilág kavargó felszíne alatt valahogy megpillantsa a lényeget. De a lényeg, mint tudjuk, sohasem látható, legfeljebb sejthető. A világunkat valójában irányító erő »láthatatlan«, »arctalan«, nincs is »alanya«, mert azok a személyek, titkos társaságok, népek, nemzetek, országok, amelyek időnként látszólag »megszemélyesítik”, mind csak jelentéktelen közvetítők, egyszer mind elmúlik majd, de a láthatatlan lényeg örök. És ez a láthatatlan lényeg maga a megtestesült mértéktelenség, az öngerjesztő, önfelemésztő örvénylés, a mesebeli Kisgömböc, a láncreakció, a fekete lyuk.

Semmit sem óhajt jobban, mint, hogy frontálisan ütközzünk, harcoljunk vele, de itt is József Attilának van igaza, »Fegyvert ragadni gyengeség: / megöl az ellenség és megver«. Inkább elhúzódni kellene tőle, elszigetelődni, önkéntes karanténba vonulni. A betegséget persze mindez nem gyógyítja, de legalább a terjedését talán megakadályozhatja.

A világ e láthatatlan urai már teljesen feleslegesnek tartják az emberiséget, és az ő globális »költség/haszon« elemzésük logikája alapján igazuk is van. Az ember hatalmas szellemi energiáit foglyul ejtve, azt az ember ellen fordítva, a technoevolúció titáni erejét most nyílt brutalitással fordítja az ezt létrehozó emberiség ellen.

A programozott káosz éppen arra irányul, hogy ez az önmegsemmisítés felgyorsuljon, és egyelőre, ahogy mondani szokták, mint kés a vajban, nyomul előre. A másik közvetlenebb cél a hanyatló amerikai birodalom világuralmának csak egyre brutálisabb erőszakkal való meghosszabbítása, ami a riválisok meggyengítésére és a köztük lévő konstruktív együttműködési rendszer szétzilálására irányul.”