Ilyen sehol máshol nincs a Földön!

„Köztudottan messzeföldön híres a hódmezővásárhelyi fazekasok portékája. Mikorra tehető e tevékenység kialakulása?

A vásárhelyi fazekasság története mától mintegy 9000 évre nyúlik vissza. Ezen a vidéken, már időszámításunk előtt 7000 évvel, korongon készítettek edényeket. Ezt bizonyítja az az egy-két szép tárgy, ami ekkorról reánk maradt. Szakmánk a fénykorát – jóval később – az 1700-as és 1800-as években élte, mert a paraszti gazdaságok ekkor indultak fejlődésnek: a faedényeket a cserépből készült edények váltották föl. Ebben volt pótolhatatlan a fazekasság szerepe. Olyannyira, hogy a XIX. században 400-450 fazekas is dolgozott egyszerre Vásárhelyen. De valójában nem ennyien voltak, mert apáról-fiúra szállt ez a foglakozás, tehát több ezren is ezzel foglalkozhattak: a fazekasnak is sok gyereke volt, gyakran még a feleségeik szintén besegítettek a fazekasok munkájába. Ilyen, hogy ennyi fazekas egyetlen településen meg tudjon élni, sehol máshol nem volt. Mindez pedig azt eredményezte, hogy három stílus is létrejött – ilyen sincsen máshol a Földön!

Miért e dél-alföldi város lett Magyarország fazekas-központja?

Azért, mert az itt található agyag kimagaslóan jó minőségű volt: a Kárpát-medencében ennél jobb minőségű agyag nem létezett! Minden szakma oda telepszik le, ahol jó alapanyagot találnak a szakemberek. Nem volt ez másként a vásárhelyi fazekasokkal sem. A helybéli agyag, úgy mondtuk, hogy »kövér«, azaz zsíros, vagyis könnyen formálható. Ha kiégették, a vastartalma miatt nagyon keménnyé, tartóssá vált. Egyedüli hibájaként azt tudnám megemlíteni, hogy nem volt tűzálló ez az agyag, de ezt is megoldották az itteni mesterek: hozattak tűzálló agyagot, és abból készítették el az edényeket.

Három eltérő stílusirányzat alakult ki Hódmezővásárhelyen. Mi volt az elkülönülés oka?

A piaci verseny diktálta a szabályokat már akkoriban is: a fazekasok igyekeztek egymást felülmúlni azzal, hogy ki tud több, jobb, szebb edényt készíteni. A stílusok voltaképpen városrészek szerint tagolódtak: így létrejött a csúcsi, a tabáni és az újvárosi irányzat.(...)