„A bürokráciacsökkentés legújabb, Lázár János-i változata kábé úgy néz ki, hogy az elmúlt években ijesztő nagyságúra duzzasztott, mindenféle burjánzó kinövéseket hordozó apparátus egy részét, éppen a kinövéseket, ezernyi tök fölöslegesen előírt baromsággal piszmogó bisz-baszt, hivatalt, hatóságot, intézetet, káhátét, pontot (mert most minden pont: ügyfélpont, értékesítési pont, információs pont) beszorítanak a már eddig is kezelhetetlen méretű minisztériumok vagy éppen a Galaxis Legnagyobb Miniszterelnöki Hivatala alá. Ettől lesz a rendszer hatékony, átlátható, olcsó és velejéig antibürokratikus.
Mintaprojektünk az oktatás, ahol egy »Európában is egyedülálló méretű fenntartó szervezet« (Czunyiné szíves közlése a fent is idézett interjúban) országos főispánja írja alá a legkisebb falusi iskola nyugdíjas napközistanárjának továbbfoglalkoztatásáról szóló szerződését is bármilyen körülmény, igény vagy a valóság bármely elemének ismerete nélkül. Tisztán, elfogulatlanul, csupán a belső világ rezdüléseire hallgatva.”