Magyarországról röviden

„A miniszterelnök (...) joggal idézte fel a 2010-es fordulat utáni évek eredményeit, a költségvetés rendbetételét, az államadósság meredek emelkedésének megállítását vagy a csőd szélére került önkormányzati rendszer adósságának átvállalását. (Ezeket sem tegnap hallottuk először.) Bántóan röviden intézte el a szónok az oktatás és az egészségügy problémáit.

Itt éreztem leginkább, hogy a mindent a menekültválság szemüvegén keresztül szemlélő kormányfő mintha egyszerűen elsétálna a magyar valóság mellett. Például egy év után ismét előkerült az új budapesti szuperkórház terve, ám konkrétum erről most sem hangzott el. A tavaly kitüntetett figyelemben részesítendő rétegként emlegetett keményen dolgozó kisemberekről már nem esett szó; bár üzenet jutott nekik is: gyors béremelésben ne reménykedjenek.

Orbán Viktor önkritikusan elismerte, hogy a gazdasági növekedés üteme még mindig nem elégséges, a tartóssága pedig nincs biztosítva. A felzárkózás, a polgári berendezkedés megszilárdítása útjában azonban kizárólag külső veszélyt, akadályt – népvándorlás, Brüsszel – lát, a kormányzás javításáról, korrekciójáról ezzel összefüggésben sem esett szó.”