Elárulta a MÁV főigazgatója, mi lesz a vasútállomásokkal
Fekete Zoltán kijelentette, első a közlekedési, a vasúti funkció megtartása, ennek rovására fejleszteni nem lehet, de a helyi közösségek ellenében sem.
Az Átlátszó cikkének címében foglalt két állításból egyik sem igaz: nem Garancsi Istvánhoz köthető cégek nyerték a legtöbb közbeszerzést tavaly, és az Átlátszó toplistája nem a 2015-ös magyarországi közbeszerzési toplista.
Garancsihoz köthető cégek nyerték a legtöbb közbeszerzést tavaly – itt a toplista. Az Átlátszó néhány hete állt elő ezzel a bombasztikus címmel és a hozzá tartozó cikkel. Az online sajtóban annak rendje és módja szerint végig is pörgött a 2015-ös közbeszerzési toplistaként tálalt anyag (például itt, itt és itt), amely aztán hivatkozási alappá vált a kormányellenes megmondóemberek körében: legutóbb Farkasházy Tivadar igyekezett bunkósbotként használni (ezen a videón a 17. perctől).
Csakhogy a portál cikkének címében foglalt két állításból egyik sem igaz: nem Garancsi Istvánhoz köthető cégek nyerték a legtöbb közbeszerzést tavaly, és az Átlátszó toplistája nem a 2015-ös magyarországi közbeszerzési toplista.
A 2015-ös közbeszerzési győztes, amely ráadásul egyetlen kiírás megnyerésével lett az abszolút nr. 1, egész egyszerűen lemaradt az Átlátszó tízes gyűjtéséről. A szóban forgó cég a Metrowagonmash Nyrt., amely a hármas metróvonal járműparkjának korszerűsítéssel egybekötött felújítását nyerte el a BKV tenderén, mintegy 219,1 millió (az opciók lehívása esetén 261,3 millió) eurós összértékben. Forintban ez testvérek között is 69 milliárd, amellyel abszolút aranyérmes a Metrowagonmash. (Az Átlátszó állítása szerint első helyezett Garancsi Istvánhoz köthető cégek a portál számításai szerint is „csak” nettó 46,5 milliárd forint állami megbízást nyertek el tavaly.)
Aki kimarad, lemarad – a Strabag és a Swietelsky
Az Átlátszó top 10-es listájának azonban nem az első helyezett kiléte az egyetlen furcsasága. Első ránézésre is gyanús, hogy az elmúlt években-évtizedekben folyamatosan nagy megbízásokat nyerő építőipari cégek, amilyenek a Strabag- vagy a Swietelsky-csoport (itt a Portfolio 2013-as listája a legnagyobb nyertesekről), szintén nem fértek fel a listára, amelyet pedig „a közbeszerzési adatbázisban szereplő több ezer dokumentumból” válogattak le.
Nem kapott volna megbízást a Strabag és a Swietelsky tavaly? Dehogynem. Olyannyira, hogy az Átlátszó listájának szöveges részeiben is szerepelnek – csak épp a toplistában nem, pedig a Swietelsky csak a cikkben felsoroltak alapján is felférne a dobogóra. Az Átlátszó-cikkben is említett konzorciumokban 34,1 milliárd forintnyi közbeszerzésen győzedelmeskedett csak a Swietelsky Vasúttechnika Kft. Átlátszó-módszertant követve listakészítéshez csupán össze kell adnunk a Duna Aszfalttal közösen a MÁV-tól elnyert 13,9 milliárdot, a gönyűi kikötőre Mészáros Lőrinc cégével közösen nyert 6,9 milliárdot a Mészáros másik cégével közösen elhozott vasútipálya-felújítással, és meg is van az összeg.
Ehhez aztán érdemes hozzávennünk először csak a Swietelsky Magyarország Kft. Átlátszó által említett nyereményeit is. 1,5 milliárdot a West Bau Kft.-vel közösen budavári mélygarázsra, 428 milliót a Várbazárra, szintén a West-Bauval, majd pedig a Strabaggal, a Közgéppel és az EuroAszfalttal közösen elhozott, 1,2 milliárd összértékű útfelújítási megbízásokkal.
Máris 37,2 milliárdnál járunk.
Mi dolgunk maradt még? Az Átlátszó módszerét alkalmazva hozzá kell még adnunk ehhez az egyedül megnyert pénzeket. Kis kutatás a közbeszerzési értesítő honlapján és további százmilliós megbízásokat találunk (41-es főút felújítására 346 millió, templomépítés 524 millió, budavári útépítés 100 millió, Semmelweis Egyetem 137 millió, Opera 140 millió, MÁV-tól 96 millió, Észak-Dunántúli Vízműtől 660 millió, Tokaj Alt-Energia Nonprofit Zrt.-től 864 millió és a legnagyobb: 3 milliárd 787 millió forint a NIF Zrt.-től a solti északi elkerülő út megépítésére).
Van itt tehát még 6 milliárd 654 millió, most tehát 43 milliárd 854 millió Swietelsky-forintnál járunk úgy, hogy a néhány tízmilliós tételeket vagy a Vasúttechnika egyedül nyert munkáit nem is vettük figyelembe. Nem is kell: már így is az Átlátszó által top1-nek kihozott Garancsi-birodalom által nyert összeg közelében járunk, ugyanazzal a módszerrel.
Magyarán: az Átlátszó listáján 37 milliárddal bronzérmesnek kihozott Mészáros Lőrinc még a saját módszertanuk szerint sem lehetne dobogós.
Koncepciózus Átlátszó-módszertan
Persze az osztrák Andreas Brustmann Swietelsky-tulaj fotójával és helyezetté avatásával valószínűleg mérsékelt izgalmakat lehetne csak kiváltani a magyar közvéleményből, másrészt furcsa is lett volna ugyanazt az összeget elszámolni Mészároshoz is meg a Swietelskyhez is – márpedig a meglepő átlátszós módszertan szerint így kellett volna eljárniuk. (Egy négytagú konzorcium által nyert összeget egy az egyben hozzászámolni az egyik taghoz, s az így kapott összegek alapján rangsorolni nyilvánvaló módszertani nonszensz.)
Bónusz: ha végigfuttatnánk még egy-két nagy építő céget, mondjuk a 3,5 milliárdot egyedül nyerő Meto-Építő Zrt.-t vagy a jól ismert Strabagot, biztos, hogy Csetényi Csaba vagy Simicska Lajos érdekeltségei például egyáltalán nem férnének be a 2015-ös közbeszerzési top10-be. Főleg, ha az IT-cégekre kiírt tavalyi közpénzösszegeket mértékét is látjuk: azok majd' 40 milliárd forintot tesznek ki (itt van például egyből 14 milliárd a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóságtól).
Röviden, három lépésben összefoglalva mit tett tehát az Átlátszó?
Első lépés: összeszedték a szerintük (ez nem zárja ki, hogy a valóságban is) kormányközeli gazdasági szereplőket, akikről tudható, hogy szoktak nyerni közbeszerzésen. A top 10-es lista szereplői tehát már azelőtt megvoltak, hogy az adatok után mentek volna. Amely céget az Átlátszó nem tartott kormányközelinek (Metrowagonmash, Strabag, Swietelksy és a többiek), azzal egyszerűen nem foglalkozott, bármilyen értékű állami megrendelést szereztek is tavaly.
Második lépés: A kiválasztott, „kormányközeli” vállalkozók cégei által nyert összegeket megnézték és egymáshoz képest rangsorolták.
Harmadik lépés: 2015-ös közbeszerzési toplistaként tálalták az eredményt. Amely a valóságban nem más, mint az Átlátszó szerint kormányközeli emberek és cégek toplistája, ráadásul sokszor olyan összegek alapján rangsorolva, amelyek nem is az adott cégekhez folynak be vagy az illető csak résztulajdonosa egy-egy vállalkozásnak.
Minthogy a fenti módszerrel más nem is lehetett az eredmény, a listán – csodák csodája – kizárólag kormányközeliek szerepelnek. Persze nem kell őket sajnálni, sokat nyernek, s abban, hogy nyernek, nehéz nem érzékelni a kapcsolati tőke jelentőségét. A hazai közbeszerzések túlárazásai, a visszaosztásokról szóló hírek is bőven többek pletykáknál, az Átlátszó is többnyire korrekt módon tárja fel ezeket.
Ezért is érthetetlen, mi szükségük volt a fent vázolt eljárásra. Trükkre, amely még csak nem is ügyes.
Átlátszó.