Kipróbáltam magam, mint felhangénektanár. Egy Sainkho Namchilak nevű tuvai (dél-szibériai orosz tagköztársaság) hangművésznő szerint egyetlen “fehér” emberként művelem a tuvai felhangéneket (khömeei) (https://www.youtube.com/watch?v=dXsTFlbVN8Q). Gondoltam, indítok egy énektanfolyamot, ha már ennyire unikális vagyok. Olcsóbb voltam, mint egy angoltanár, plusz ahogy nehezedett az anyag, úgy fogytak az emberek, és a végén a kurzusból veszteséggel jöttem ki (helybérleti díjak + BKV-bérlet, amit a kurzus miatt vettem). Erre vagyok képes: tudásátadás, amiért még fizetek is. Vagy egy estétől hajnalig tartó színpadi jelenlétre, amiből kettőezer forinttal jövök ki.
Nem látom a kiutat. Napok óta 165 Ft-om van.
A honlapomon (www.sickratman.hu) van egy számlaszám, kifejezetten adományozási célra, de a honlapomat nyilván alig-alig látogatják. Pedig vannak hangjátékok (pl. Calvino - Láthatatlan városok, pl. Petőfi-válogatás), figyelmeztetés a teljes elhülyülés és fasizmus veszélyére még az első Orbán-kormány idejéből (Pannon Rádiós mix 2001-ből), és van rengeteg speciális anyag, de ma már ki fáradozik? Ezt is buktam.
Jelenleg 2 színpadi produkcióban vagyok, egy 3. felújítására készülünk, és áprilisban indul egy negyedik színházi projekt. Benne vagyok az ismert nevű Korai Öröm mindhárom változatában. Benne vagyok az ismert nevű Sickratman mindkét változatában. Játsszuk a Don Giovanni ujjbáboperát, ha mód van rá, ami szintén nem mondható, hogy nem unikális. De fergeteges sikernek mégse mondható. Mindenesetre aktívabb vagyok, mint valaha, sőt láthatóbb, sőt, egész különböző produkciókban, többféle nézőtípusnak játszom, írok is, időnként meg is jelenik (Hévíz), mégis annyira mélyre kerültem anyagilag, amennyire mélyen én még nem voltam.
Jogdíjból úgy évi 60 ezret kapok, hogy ez is meg legyen említve.