The Expanse: Első évad – Teljes égetés

„A sztorira nem vesztegetnék szót, anno a pilotról és a könyvről (Leviatán ébredése) is írtunk már. Ami az előbbit illeti, ahhoz nem könnyű most sokat hozzátenni, mert az évad (szerencsére!) magabiztosan megőrizte az első rész összes pozitívumát, hibaként pedig legfeljebb már az első promóképek után nyilvánvaló szereplőfiatalítást és itt-ott néhány elnyújtott pillanatot lehet felhozni – utóbbit elmossa, hogy a sztori előbb-utóbb mindig, megbízhatóan nagy sebességre kapcsol, ráadásul az alkotók különösen jól értenek hozzá, hogy az információkat a rohanó cselekménybe ágyazva osszák meg a nézőkkel, előbbin pedig könnyű túllépni, mert a színészek nagyszerűek, és egy idő után az eredeti ismerőinek szemében is hozzánőnek a szerepükhöz.

Színészi és karakterszempontból az Expanse-t elsősorban a ceresi nyomozót, Millert alakító Thomas Jane viszi a hátán. A cinikus, életunt, „azt se tudom, honnan szarjam le” habitusú detektív típusfigurájába hol harsánysággal, hol visszafogottsággal, de mindig kellemes, frissítő lazasággal visz életétet, és olyan noir-aspektussal injekciózza be a sorozatot, amely egyáltalán nem jellemző az űroperára. A naprendszer forrongó, Föld-Mars-Öv háborúba rohanó politikai zűrzavarában, az űr sötétjében és hidegében elveszett Julie Mao iránti plátói szerelme egyenesen a klasszikus Laurát (Valakit megöltek) idézi, bár ennek a szálnak a pszichológiai kidolgozottsága nem az Expanse erőssége – de az események nagyobb kontextusában, a kiégett kopó motivációjaként így is működik.”