Csok a családnak, avagy a liberálisok vesszőfutása

„Egyelőre csak a találgatás folyik mindenféle szakértőktől, piaci elemzőktől és magukat jól értesültnek mutató újságíróktól, hogy a 10 plusz 10 milliós lehetőséggel és áfacsökkentéssel, –visszaigényléssel kibővített otthonteremtési programnak milyen hatása lehet. Hogy bírja-e majd az építőipar, hogy a millió­kat az ingatlanfejlesztők teljes egészében vagy csak részben nyelik-e le, hogy miért nem jó saját házban élni, és egyáltalán: az intézkedés miért és hogyan viszi csődbe az országot. Csakhogy ha a hangzatos cikkeknél mélyebbre nézünk, bizony olyat látunk, amire régóta nem volt példa.

Fiatalok és idősebbek beszélgetnek a csokról: a fél ország azon tanakodik, hogy ki-ki a saját vagy hozzátartozói, barátai életére miként »fordíthatja le« a támogatást. A csok lett a téma buszon, villamoson, az esti sorozat helyett, a családi asztalnál, iskolában és munkahelyen egyaránt.

A röpködő milliók mellett és előtt pedig a házasság, a gyerekek és a család. Sőt, a nagy család! Az elmúlt évtizedek »vívmányaként« korábban ismeretlen vagy szégyenkezve titkolt »másságok« és aberráltságok kerültek a közbeszédbe. (...)

Ehelyett most más »receptre« látunk kísérletet: a család védelmére, a család értékének visszaállítására. És bizony úgy tűnik, az emberek szívesebben beszélgetnek erről, mint a melegfelvonulásokról. Ha csak ennyi eredménye lenne az egésznek, azt mondjuk, már megérte. Ha egyetlen lakás sem épülne föl, ha egyetlen munkahely sem jönne létre az építőiparban, akkor is. Mert mutasson bármilyen képet is a mai talmi világ, a fontos dolgok nem a pénztárcákban, hanem a fejekben dőlnek el.”