
Tapasztalat
2016. február 09. 13:08
Scheint szövegének végtelen összetettsége, rétegzettsége egyedivé teszi. Mondatai, fejezetei meghökkentően türelmesek.
„Scheint szövegének végtelen összetettsége, rétegzettsége egyedivé teszi. Mondatai, fejezetei meghökkentően türelmesek. Miközben belesűrít regényébe 1956-os forradalmat, 2006-os forró budapesti őszt, zsidó, hithű kommunista anya őrületbe futását, menekülést, identitásproblémát, emlékezet-teremtést és -temetést, párkapcsolati zsákutcát, a lipótmezei elmegyógyintézet bezárását s nyomozást egyaránt, sohasem érzi az olvasó, hogy sietne. Valahogy mindig van ideje körbenézni, érteni, hinni, elképzelni.
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
Valami nagyon nem stimmel: ezért beszél mindenki még mindig Orbán Viktorról

Rátalálni a régibe gondolt bármire. Ezt például Grönewald úr gyűjtőszenvedélye segíti elő. Eltesz mindent s hozzáhisz valamit. Hogy aztán ez az elképzelt a semmibe vesszen, amikor összetörik e tárgyakat. Mert a képzelő nélkül azoknak nincs többé jelentésük. Hiszen mit számít már a végén, hogy a 169-es számú tárgy egy kaleidoszkóp volt a németországi Moringenből? Az nem számít, de az annál inkább, hogy Grönewald úr ennek kapcsán kérdezi a doktornőtől: »Olyan fontos azt tudnia, mi valóságos és mi nem az? Olyan fontos különbséget tennie?«”
Összesen 2 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Korrupt Kornél
2016. február 20. 14:18
a kurvaéletbe de művelt vagy! Nem is lehetsz igazi ballibsi.
Válasz erre
3
0







