„a szerelem olyan, mint random kínai büfé kis adag csípős-savanyú levese. bármelyik sarkon rátalálhatsz, mint radikális tinderező az esélyt jelentő wifiszpotra, fogalmad sincs, miből készül, kobraszalonnából, pocokagyvelőből vagy csilis fahéjgranulátom-örleményből, választani nem lehet, mert a leves leves, nincs többféle, mint rumból a kutyusban, s hát meleg, forró, véresre horzsolja a torkod, mintha a szenvedély parázskaviárját falatoznád.
ennek az érzésnek, jellemformáló vad kalandnak, lélekrágcsáló tapasztalásnak az ünnepe Bálint napja, amikor rózsaszín gumitulipánnal lepheted meg kedvesed, posztolhatsz az üzenőfalára egy emelt díjas szextelefon, hogy tudniillik szia, márta vagyok, mit szeretnél, mit tegyek veled? romantikájával megvert mémet, hogy aztán a szeretsz? kérdésre őszintén, lényed eszenciális kivetülésének makroglóbuszából föltörő, kirobbanó erővel felelhesd, hogy hát persze, múltkor is mondtam.
tegyétek hát, amit ma tennetek kell, ünnepeljétek szerelmeteket, menjetek el a közeli kínai büfébe kis adag csipős-savanyú levesért együtt, kacagva, hittel, reménnyel gazdagon, hogy ki ne ürüljön az érzelemkádatok, ha már az idő és az unalom mindig kihúzogatja a dugót. boldog valentin-napot hát nektek, bármit jelentsen is ez.”