Karinthy Frigyes négy nappal a halála előtt adott, soha meg nem jelent interjúja bukkant fel 86 év elteltével
A 22 éves, kezdő újságíró cikke az író halála miatt nem került nyomtatásba.
A tüntetések a világon semmit nem oldanak meg, teljesen értelmetlennek tartom. Interjú.
„– Bár már visszavonult a politikától, biztosan érzékeli, hogy forró téma az oktatás mostanában.
– Már Eötvös Loránd is mondta: az oktatási rendszerek minőségét semmi más nem határozza meg, mint a tanári kar minősége. Nem a szervezése számít, hanem a tanító néni személye. Rajta múlik, lesz-e kedve tanulni a kisembereknek. Persze az iskola épülete ne dőljön össze, de alapvetően nem ez a döntő. Olyan pedagógusokra van szükség, akik okosak, erkölcsösek, és ezeket az értékeket adják át a diákoknak. Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kócos, kockás inges tanári kar grasszál. Tudniillik egy tanár a megjelenésével is példát mutat a gyerekeknek. Legalábbis én így gondolom. De ebben benne van a 75 éves öregúr dohogása.
– A tanító nénik és kockás inges tanárok igen elégedetlennek tűnnek, szombaton tüntetnek. Az ön egykori kollégája, Hoffmann Rózsa azt mondta, bár vannak problémák az oktatásban, azok korántsem akkorák, mint amekkora a »jajgatás«. Egyetért ezzel?
– A tüntetések a világon semmit nem oldanak meg, teljesen értelmetlennek tartom. Ha tudjuk, mi a probléma, megvan a diagnózisa, akkor jöhet a terápia. A tüntetés sem a diagnózist, sem a terápiát nem segíti. Másfelől mindenféle politikai erő rátelepszik. Bájos, amikor olyan pártok nyilatkoznak a témáról, amelyek oktatásbeli képviselőire ráférne a továbbképzés. Létezik egy alapigazság: két feltétele van annak, hogy megítéljünk valamit és véleményt mondjunk róla. Az egyik, hogy szaktudás birtokában legyünk, a másik a morális alkalmasság. Erkölcsi tartást, tisztességet, empátiát, lojalitást értek ezen.
– Ennyi erővel az átlagemberek sem mondhatnának véleményt az oktatásról.
– Igaza van, az átlagember az oktatással kapcsolatban olyan konkrét esetekről mondhat véleményt, amikről van tapasztalata. Például hogy milyen egy adott iskola igazgatója vagy tanára. Ilyen alapon az átlagemberek mondhatnának véleményt orvosokról vagy mérnökökről is, de nem biztos, hogy szerencsés lenne. Az emberek nagy részének nem saját véleménye van, hanem kész véleményt vesz át, és azt szajkózza.
– Ahogy látom, ön nem lesz ott a szombati tüntetésen.
– Tulajdonképpen mi ellen is tüntetnek? Egy kormányzat ellen…”