Horvátország
15:002024. június 19.
Albánia
Németország
18:002024. június 19.
Magyarország

Örülök, hogy egy magasabb szintre emeltem a mulatós műfajt

2016. február 11. 13:30

Inkább az interneten, a kommentekben szoktak rosszmájú megjegyzéseket tenni. Eleinte zavart, de már megtanultam helyén kezelni a dolgokat. Leginkább úgy, hogy nem nézem, mit írnak. El kellett fogadnom, hogy nem szerethet mindenki. Interjú.

2016. február 11. 13:30
Kis Grófo
Szoljon.hu

Szinte már a csapból is a zenéd folyik, a bulik nem is múlhatnak el a Nézését, meg a járását című mulatós nélkül. Fesztiválokra, céges rendezvényekre hívnak. Gondoltad volna valaha, hogy ilyen népszerű leszel?

Álmodni sem mertem, hogy egyszer elérjük ezt a szintet. Elsősorban apukámat illeti a dicséret, ő taposta ki az utat nekem. Örülök, hogy egy magasabb, elismertebb szintre emeltem a mulatós műfajt. Eddig a többség ugyanis inkább cikinek tartotta, mostanra viszont elértük, hogy a legkomolyabb fesztiválok – Volt, Campus – szervezői is hívnak, sőt továbbmegyek, országgyűlési képviselők és vezérigazgatók is ropják a zenémre. (...)

Hogy kezeled a népszerűséget?

Nem zavar, ha megállítanak az utcán, mert ha a közönség nem lenne, akkor én sem lennék most itt. Vannak kicsit akaratosabb, tolakodóbb emberek, de tudom őket kezelni. Nem járok testőrökkel, leginkább egyedül vagy járom az utcákat, mert úgy vélem, nincs mitől félnem. Ugyanolyan vagyok, mint a többi ember. Szívesen készítek fotót bárkivel. Szerencsére többségében pozitív visszajelzéseket kapok az emberektől. A koncertjeimen is sokan rajzolnak nekem Kis Grófo figurát, és veszik fel a Mulatási pólót. De ami igazán számít, a sok gratuláció. Ez nagyobb öröm, mint bármi más.

Negatív tapasztalataid is vannak?

A rendezvényeken nincs, inkább az interneten, a kommentekben szoktak rosszmájú megjegyzéseket tenni. Eleinte zavart, de már megtanultam helyén kezelni a dolgokat. Leginkább úgy, hogy nem nézem, mit írnak. El kellett fogadnom, hogy nem szerethet mindenki.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 65 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
választópolgár
2017. február 19. 13:45
Az ilyen súlytalan kici ócó műanyag kínai másolat másolata percemberek népszerűsítésében élenjárnak a nyugati liberális hátterű kereskedelmi rádió és tv szennycsatornák. Akik az értéket háttérbe szorítják, az ilyeneket nyomatják, mintha más nem is lenne...
kohntalan
2016. március 17. 16:14
Én csak egy napra szeretnék diktátor lenni, és csak azért, hogy mindörökre betiltsam a magyar nótát, cigány- és mulatós zenét. Ízlésromboló, lélekölő, ótvar, szar fos mind.
kohntalan
2016. március 17. 16:14
Hamvas Béla idevágó gondolatai: „… A nemesség pusztulását az a zene kíséri, amelynek keletkezése homályos, de jelen szerepét valószínűleg az utóbbi kétszáz év alatt érte el. Csak azt tudjuk, hogy a lovagi kaszt enyészete ezzel a zenével összefügg, annyira nincsen benne semmi szépség és semmi őszinte szomorúság, semmi megrendítő és komoly, annyira nem menthető és igazolható benne semmi, annyira nem kelt egyebet, mint félelmet és irtózatot és utálatot. A cigányzene egyszerre szól városi nagy bálokon, a falusi korcsmákban, a lakodalmakon és ünnepeken és a kávéházakban, és ezen a földön a vokális-, és szólóhangszer-zenén kívül az egyetlen instrumentális zene. Lehetetlen, hogy valami jóhiszeműen ilyen mélyről hitvány legyen. Nem nehéz felismerni, hogy valamiképpen az érzelmi hagyományon élősködik, akár fellengző, és tele van honfibúval, akár toporzékol, de semmiféle valódi zenéhez nem hasonlítható. A zenei szinkretizmus egy fajtája, ahol a közhely és a szemtelen hatásvadászat az ízlés legalacsonyabb fokára apellál, ha ezt a fokot még ízlésnek lehet nevezni. Mint ahogy a közösségek életében a lehajló korszakok idején kasztokon kívül és alul a társadalom kivetettjei gyűlnek össze, a költészetben és a zenében kicsapódik ez a fekete művészet, amely a valódinak excrementuma. A cigányság nagy részben ilyen csandala, vagyis kaszton kívüli gyülevész, és a zene, amit nyújt, sem más, mint hulladék, amelynek a nép valódi zenéjéhez semmi köze. Hogy a nemesség ezt a magyar nép zenéjével nemcsak huzamosan, hanem véglegesen összetévesztette, és hogy azt magáénak tartotta és erre hivatkozva a hagyományos zenét megtagadta, ennek jelentősége csak akkor mérhető fel, ha valaki tudja, hogy a zenének egy nép életében minden időben milyen szerepe van. A zene a nép morálja. A zene az embert kiegyenesíti, mondják a kínaiak, a zenében megtanulja az ember, miképpen kell együtt élni. Vagyis a zenében tudja meg az ember, mi a közös élet harmóniája. És a cigányzenét nem szabad összetéveszteni a giccsel. A giccs az, amikor a szerző rosszhiszeműsége találkozik a hallgató alacsonyrendűségével. Ezért a giccs városi jelenség, csak a civilizáltság bizonyos fokán lehetséges. A cigányzene édeskés vinnyogása és cifra érzelgése a nép valódi zenéi közé ékelődött, és az újabb népdalkutatás érvei és tényei ellenére ezen a helyen maradt, sőt, egyre inkább úgy tűnik, hogy a közízlés zenei hagyománya kizárólag az ő birtokába került. Generációk tönkretett ízlése már kitart mellette. A cigányzene inferioritása nem határozható meg. A zenének mámor nélkül nincs értelme, a cigányzenében azonban nincs mámor, hanem szégyenletes öntetszelgés, a leghígabb és legfeslettebb züllöttségben. Zene itt annyi, mint duhajnak lenni és tökrészegnek lenni és elaljasodni. És a cigányzene végeredményben amuzikális és főképpen a botfülüek zenéje, azoké, akik nem viselnek el mást, mint a suszterharmóniákat, és akikre csak a brutális rángatózás hat. Az émelyítő kicsapongás egy neme, ahogy általában a dzsentri-züllések idején az átdorbézolt éjszakák után hajnalban a kicsapongás részegségében kulminált. Nem mulatságra ösztönöz, hanem feslettségre, nem mámorra, hanem alvilági ájultságra, nem a zene évezredes magasabb tudásával, hanem alattomosan sündörgő vigyorgással és nyálas nyekergéssel olyan emberi lényeket, akik nem tudnak másképpen kimúlni, mint értelmetlen zenebonában és fülszaggató zsivajban. Arányok helyett monoton taposás, egyszerűség helyett primitív kotyvalék. És, ami megrendítő benne, az a bámulatos örömtelenség, a vidámságnak az a teljes hiánya, amely minden hangnak, még az egyszerű zörejnek is okvetlen ismertetőjele, még annak is, ha egy kulcs a kőre esik, még annak is, ha az ember száraz gallyra lép és az elroppan. Valami mélyen romlott és riasztó van benne, ragacsos és elaljasodott prepotencia. A zene nemcsak Kung-ce közösségében áll középponti helyen, hanem minden társadalomban ott áll, akár tudomást szereznek róla, akár nem. A hitvány és ledér zenének végzetes hatásáról Platón nem hiába beszél. A cigányzene átitatta a parlamenti beszédeket fellengzős és nyúlós szólamaival, az akadémiai szónoklatokat, áthatott csaknem minden közéleti mozzanatot, ahol a nép és a nemzet sorsa szóba került, a hírlapok vezércikkeit. De ez még a kisebb baj lett volna. A cigányzene ripacs pátosza megmérgezte a színészetet, és kulisszahasogató stílust teremtett, és olyan festészetet, mint amilyen Székely Bertalané, részben még Munkácsyé is, pedig ez a múlt ábrázolására paradigmatikus. Nincsen cigányzenébb mű, mint a Dobozy, vagy az Egri nők, vagy Hunyady László búcsúja, de cigányzenés a Siralomházban is. A köztereken álló szobrok cigányzenés pózban gesztikulálnak. És az ember tudja, hogy amit így ábrázolnak, abból egy szó sem igaz, szemtelen érzelgés és arcátlan pátosz.” (Hamvas Béla: Az öt géniusz (részlet), in: „A magyar Hüperion”, Medio Kiadó, 2002. )
bölcsuhú
2016. február 29. 19:04
A zenében, akár a képzőművészetben, irodalomban, színművészetben a lényeg, hogy pozitív érzelmeket tudjon kelteni a nézőben, hallgatóban, olvasóban. Ami nem tud, az nem művészet, hanem pótcselekvés a szerzője részéről. Amúgy meg de gustibus, hogy ki mit kedvel...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!