„A civil kurázsi, a szolidaritás, az érdekvédelem a társadalom egyik értékmérője, fontos eleme, feltéve, ha valóban civil és nem pártpolitikai alapon működik. Jó esetben elvárható lenne, hogy akár a szakszervezetek, akár a jelenlegi ellenzéki pártok az ország legsúlyosabb problémái miatt is felemeljék a szavukat. A demográfiai helyzet miatt azonban még soha nem vonultak utcára azt hirdetve, hogy minél több nő váljon családanyává és a kormány támogassa minden lehetséges eszközzel a gyermeket vállalókat. Nem szerveztek országos tiltakozásokat a Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormányok idején sem, amikor a bankok a devizaalapú hitelnek nevezett bűvészmutatvánnyal uzsorásokat megszégyenítő módon húztak le fejenként több millió forintot a fél országról. A cégvezetők indokolatlanul magas, irritáló nagyságrendű végkielégítései sem érték el a balliberálisok és érdekvédők ingerküszöbét. A pénzintézetek megregulázása és a végkielégítések korlátozása is az Orbán-kormány intézkedéseinek eredménye.
Az ellenzék nyilvánvalóan megpróbálja fokozni, majd fenntartani az elégedetlenséget annak érdekében, hogy 2018-ra kormányváltó hangulat alakuljon ki az országban. Egy biztos, a jelenlegi kormány nem azt mondja a Kossuth téri tüntetőknek, hogy majd elfáradnak és hazamennek, hanem megpróbál szót érteni velük.
A kérdés csupán annyi, van-e erre igény, vagy csak a zavarkeltés a cél.”