Az év híre: a svédek Magyarország miatt féltik az Európai Unió biztonságát
Eközben Stockholmban azt sem tudják, hogyan küldjék haza az illegális migránsokat.
A hit karrieristái mostanság Európa válságán bánkódnak. Azt bizonygatják, hogy meg akarják - és meg is tudják - menteni az európai kultúrát, mert jobbak, igazabbak a többieknél.
„A tengerentúli példát a hazai eseményekkel összevetve ránk fokozottabb mértékben nehezedik a pápai figyelmeztetés, mert ami ott ez idő szerint csak egy kampány-ígéret, az itt, nálunk megvalósult kormányprogram. Ezért is vetettem fel egy korábbi cikkemben, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Karnak is meg kellett volna szólalnia, amikor a kerítésépítés elkezdődött. Amiért aztán az Új Ember című katolikus hetilapban komoly kritikát kaptam, mondván, hogy nyilatkozattételre vonatkozó javaslatommal bele akarom rángatni a pártpolitikába a magyar katolikus egyházat. Holott a hallgatásnak, a tudatos elhallgatásnak is lehetnek politikai következményei. Például az, hogy Magyarországon a hívő emberek a kerítésépítést keresztény kötelességnek gondolhatják, hiszen Európát védi, ennek a vallási gyökerű eszmeiségnek elkötelezett kontinenset.
A mi keresztény politikusaink így lesznek a hit karrieristái. Egy 17-18. századfordulón íródott mű szerint »a hit karrieristái sokkal nagyobb veszélyt jelentenek még azoknál is, akik semmilyen módon nem mutatnak hitbuzgalmat«. Fent említett cikkemben többek között éppen erre a veszélyre kívántam felhívni a figyelmet. Mert ez mindig így volt. Aki valamelyest ismeri az egyháztörténelmet, tudja, hogy a hit mártírjainak sokasága mellett mindenkor léteztek a hit karrieristái, akiknek mindig nagy hatásuk volt a politikai eseményekre. Az elfogult, és ennek következtében felszínes kritika sokszor éppen velük azonosítja az egyházat, miközben nem vesz tudomást a gyakorta a remeteség magányába kényszerült hit hőseiről.
A hit karrieristái mostanság Európa válságán bánkódnak. Azt bizonygatják, hogy meg akarják - és meg is tudják - menteni az európai kultúrát, mert jobbak, igazabbak a többieknél. Már Bernanos a második világháború kezdetén felfigyelt a hozzájuk hasonlókra. A hamis szenvelgésükre, amely küldetéstudattal kendőzte a kisszerűséget és az önzést. Ezt írja: »Szüntelenül ismételgetik, a tehetetlenségtől, lustaságból és gőgtől könnyes szemmel, hogy a világ mindjobban eltávolodik a kereszténységtől.« Miközben egy igazságos birodalmat akarnak létrehozni - igazság nélkül, egy kereszténységet - Krisztus nélkül.”