„Meglepett Nemes-Jelesék hihetetlen menetelése?
Abszolút nem. Van ugyanis egy nagyon egyszerű szabály: ha mindenki kiabál, suttogj, ha mindenki suttog, kiabálj. A Saul fia kitalált egy nagyon egyedi formanyelvet, amivel teljesen új szemszögből mutatott be egy számtalanszor feldolgozott, nagyon érzékeny témát. Ráadásul egy olyan ország alkotói csinálták, amelyik nem szeret szembenézni azzal, hogy egykor 600 ezer magyar állampolgárát lökte oda a halálnak. Ez egy nagyon konfliktusos ügy, különösen egy olyan időszakban, amikor a magyar politikai állapotok nehezen egyeztethetők össze a hagyományos európai demokráciafelfogással.
Ha felkérnének, hogy adj tanácsot egy bevándorlóellenes plakátkampányhoz, visszautasítanád?
Persze, mindig is volt egy elvi határ. Ez ugyanaz, mint hogy dohánycégnek nem csinálok kampányt, mert ártalmasnak tartom a cigit. Csak mindig érdemes gondolkodni, hogy a konkrét esetben mi a cél. Szerintem belefér a magyar filmek marketingjén dolgozni, mert mindannyiunk érdeke, hogy jó filmek szülessenek, és azok eljussanak az emberekhez. Ez nem politikai vagy ideológiai kérdés, ahogy az se, hogy legyen-e jó a magyar foci. Persze, hogy legyen jó, hajrá, magyarok! Csak az a gond, hogy mindig a politika csapdájába lépünk, így pedig nagyon nehéz normálisnak maradni. Ha Alföldi Róbert, Kovács Ákos, Szörényi Levente vagy Schilling Árpád munkásságát figyelem, nem érdekel, milyen ideológia követőjének számítanak. A művészi teljesítmény érdekel, és az a hatás, amit ki tudnak váltani.
És ha nem erkölcsi, hanem tisztán marketinges szemmel nézed, milyennek találod az elmúlt évek kormányzati propagandáját?
Egyszerű dolguk van. Egyfelől nincs más, aki ilyen nagyságrendben és ekkora felületen szólalhatna meg. Másrészt minden médium függ valami módon a kormánytól, ezért tökéletesen tudják finomhangolni, milyen módon üzengetnek a társadalomnak. Ebből a szempontból másodlagos, hogy néznek ki az óriásplakátok. Szerintem egyébként tré az összes, de ez teljesen lényegtelen. Ami számít, hogy az üzenetek csont nélkül átmennek, fel-felébresztve a lakosságban a félelmet, ami mára általánossá vált. Egyértelmű, hogy a menekültválság úgy kellett a kormányzatnak, mint egy falat kenyér, de hát minden hatalom szeret a nemzet védelmezőjének szerepében tetszelegni. Technikai értelemben remekül kihasználták a krízist, és rá is fordultak a 2018-as választási kampányra.”