„Az unió súlyos válságban van, és ha süllyed a hajó, akkor az ember kidobálja a felesleges súlyt, még ha elvesztése fájdalmat okoz is. A menekülteket tömegesen befogadó nyugati országok lakossága túljutott tűréshatárán. Ezen a ponton nem érdekes, mennyi siránkozás és álszentség van a gazdag társadalmak rohamosan romló közérzetében, a helyzet ugyanis a radikális politikai erők malmára hajtja a vizet, és ez súlyosabb katasztrófával fenyeget, mint amivel jelenleg szembenézünk.
A süllyedő hajóban ezért csak azokat az elveket hagyhatjuk, amelyek nélkül elveszítjük önmagunkat. Segítsük hát erőnk szerint a közvetlen veszély elől menekülőket, és gondoskodjunk róla, hogy sem ők, sem a hozzájuk csapódó jobb életre vágyók ne haljanak bele az Európa felé tartó útba! A határt tehát nem Görögországtól északra kell meghúzni, hanem az Égei-tengeren való átkelést kell értelmetlenné tenni. A »török terv«ezt célozza: a görög partokra eljutó embereket Ankara visszafogadná. Az először a hollandok által felvetett javaslat lényege, hogy a kompok Kószról vagy Leszboszról visszavinnék az embereket oda, ahonnan indultak. Durva lépés, de míg Európa januárban a Kölnben (nagyrészt észak-afrikai bevándorlók, és nem menekültek által) elkövetett gyomorforgató molesztálások következményeit tárgyalta, rekordot döntött a görög partok előtt vízbe fulladó emberek száma.
Ha az átkelésnek nincs többé értelme, megszűnhet a tömeges orosz rulett a tengeren. Ehhez először is biztonságos országgá kell nyilvánítani Törökországot, és ezzel el is jutottunk oda, milyen értékeinket kell nekünk is kidobnunk a süllyedő hajóból. Erdogan országa ugyanis minden, csak nem biztonságos. A török államfő ezer fronton küzd, és semmitől sem riad vissza, hogy belső és külső erejét növelje. Ha Európa lehetővé teszi, hogy menedékre jogosultakat visszaszállítson Törökországba, biztosítania kell, hogy az Erdogannal szemben védelemre jogosult politikai üldözöttek ügyét egyéni elbírálásban részesítsék a hatóságok.”