The Expanse – az utóbbi évek legjobb sci-fi sorozata (ami dicséret és kritika is egyben)

„A The Expanse képi világa gyönyörű. New York a globális felmelegedés okozta tengerszint-emelkedés miatt egy gátakkal körbebástyázott nagyváros, én már ezen apróságnál elégedetten bólogattam, de amiért szintén nagyon lelkes vagyok, az az, hogy a sorozat hellyel-közzel, na és költségvetéshez mérten reálisan és következetesen kezeli a zéró gravitációt. Nm csak arról van szó, hogy időnként ellebegnek súlytalanságban, a The Expanse világa annál jóval komplexebb, hogy ennyivel el lehessen intézni. Gyakorlatilag mindenki mágnestalpas csizmákat használ, és komolyan meglepő, de jól, hitelesen, és ezt apróságokkal pontosan érzékeltetik is. A színészek – még ha nem is mindig – de a mozgásukkal is újra és újra emlékeztetnek a másfajta nehézkedésre.

A regényben is szerepelt, hogy az Övbéli kisbolygó-városokban az alacsonyabb gravitáció nyúlánkabbá, törékenyebbé teszi az ott felnövő embereket, persze, ez csak fel-felvillan egy-két jelenetben, nem szerződtettek több csapatnyi kosárlabdázót tömegként, de épp elég, hogy érzékeltesse az itteni élet másságát. Az Övbéliek egyfajta furcsa gesztusokkal kísért keveréknyelvet használnak, ami megint csak fantasztikusan bemutatja az itteni kultúra másságát, de ott van az a jelenet, amikor az egyik részben Miller italt tölt magának, és a forgómozgással keltett mesterséges nehézkedés következtében fellépő Coriolis-erő hatására a folyadék nem merőlegesen folyik. Emellett többször előkerül egy kismadár, ami az alacsonyabb nehézkedést élvezve repdes egy helyben.

A készítők ügyesen játszanak a tolóerő keltette mesterséges nehézkedéssel is, van egy jelenet, amikor egy már halott karakterből dől a vér, és szétterül a levegőben, majd amikor a hajó hajtóművei beindulnak, a tolóerő révén fellépő álnehézkedéstől minden a padlóra ömlik. Többször megállítottam egy-egy jelenetet, mert annyi apróság rejtőzött éppen a tévéképernyőn, hogy elsőre nem is tudtam befogadni, legyen az a monumentális Tycho-űrállomás, vagy a jövőbeli telekommunikációs technológia alkalmazása, de akár a naprendszerbeli űrhajózás meglepően hihető ábrázolása, kezdve rögtön a MEKH Donnager marsi hadihajóval.”